Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)

Adók, adózás, adófizetés vas vármegyében a 15-20. században - Horváth Sándor: Adóelkerülő jobbágyok Vas vármegyében a 17. században

ÁRENDÁS FÖLD

A 18. század második felétől a korábban már jobbágytelek mellett bérelt földet is vállaló jobbágyok mellett kisebb számban olyanok is megjelentek, akik csak árendás, azaz bérelt földeket műveltek. Itt a kialkudott bérleti díjon kívül mást nem kellett fizetni, még állami adót sem. Emiatt a csak jobbágy telkeket használók emelték fel a szavukat,

hogy mellettük,

.....az ép sessiós jobbágyok elromolnak .. .”.13 Az elhagyott pusztatelkeket

(

desertákat) bérelték így, és ezek általában 1/2 vagy 1/4 telkek voltak.

SZŐLŐHEGYEN LAKÓK

Mivel a szőlőhegyek önálló rendtartással rendelkeztek, a jobbágyi kötelezettségek e területeket nem terhelték, néhányan a szemfülesek közül úgy könnyítettek terheiken, hogy hegyi lakosok lettek. A Batthyány levéltár tiszttartói levelezésében olvasható a következő jellemzés: „A hegységben és erdőkben némelyek régtől fogyást szabad akaratjuk szerint maguknak szőlejük és irtásuk mellett oly állapotot és házakat szerezvén, mint egy szabad urak, úgy akarván élni... és robotra a többivel nem úgy járnak, mint a helységbeliek, ahol afféle találtatnak, a falukra kell őket szállítani, mert ha az megengedtetik nekik, hogy olyan helyre épüljenek és ott lakjanak, a faluk amiatt elpusztulnak, kik mind az illyetén helyre fogna sietni, hogy ott szerezhetne magának hajlékot, holott békességesen és minden szolgálat nélkül lakhatnék, holott pediglen kár nélkül lakhatik. Érdeme szerint való cenzust írjanak reá, ... mert némely az ilyen ember között bír annyi földet, mint egy fél helyes polgár avagy fertályos. ”14 Ilyen „szecereket”, szőlőhegyen lakókat már a 16. század közepén feljegyeztek többek között a rohonci urbáriumban: 1540-ben nyolc ilyen személyt írtak össze a rohonci szőlőhegyen.15

Amikor a földesűr megelégelte az ilyen adókerülőket, akkor kemény szóval utasította őket a szabályszerű jobbágyi életvitelhez. Így történt például Alhón (ma: Markt Allhau, Ausztria): „Foraor Hanz bír egy fertály heh, mellytül nem adózhatik, nem szolgálhat, mert igen megnyomorodott és sánta. Könyörög, hogy Nagyságod adna szabadságot nékie. Értjök, hogy az hegyből nem akarsz alájönni s azért vagy szegény, de az hegyben nem szenvedjük, hogy lakjál, hanem az faluban menj lakni, az mint az urbáriomban is beírtak, ahhoz tarts (!) magadat.”16

ZSELLÉRSORS

Úgy tűnik, hogy a 16-17. században több jobbágy a zselléresedést vállalta inkább, csakhogy kevesebb terhe legyen. Mondhatjuk úgy is, hogy egyfajta negatív adóelkerüléssel éltek. Alkalmanként furcsa gazdálkodás folyt jómódú családoknál, olyanoknál, mint amilyenekre az 1686. évi urbáriumban Nagyszentmihályról (ma: Grosspetersdorf, Ausztria) Zi- mányi Vera bukkant: „... akinek 36 köblös irtásföldje, 6 kapás szőlője, 1 irtásrétje, egy darab földje, melyet másnak zálogba adott, 4 tulka és 2 tehene volt.”17

Hasonló példát mutatott be Tholt Judit a sárvári uradalomból: a jobbágyok eladták marhájukat, hogy így szabaduljanak meg a szolgáltatási kötelezettségtől.18

13 Zimányi, 1968. 94. p.

14 Zimányi, 1968. 87. p.

15 Horváth Sándor: Narda. Bp., 2002. (továbbiakban: Horváth, 2002.) 48. p. (Száz magyar falu könyvesháza)

16 Zimányi, 1998. 310. p. További adatok, illetve a szőlőhegyi települések történetének áttekintése: Filep Antal: Szőlőhegyi településtörténet. In: Borok és korok. Bepillantás a bor kultúrtörténetébe. 2. jav. kiad. Szerk. Benyák Zoltán, Benyák Ferenc. Bp., 2002. 169-182. p.

17 Zimányi, 1968. 86. p.

18 Tholt Judit: A sárvári uradalom majorgazdálkodása a XVII. sz. első felében. Bp., 1934. 79 p.

216