Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)
Adók, adózás, adófizetés vas vármegyében a 15-20. században - Horváth Sándor: Adóelkerülő jobbágyok Vas vármegyében a 17. században
Hogy miként próbáltak egykoron gátat vetni a zselléresedésnek, arra R. Várkonyi Ágnes a következőt idézte: „Az udvarbírók feladata a jószágot jövevényekkel népesíteni, vigyázni, hogy egyenletesen terheljék a colonusokat. Figyelniük kell az udvarbíróknak arra, ahogyan a jobbágyok »ravaszságból« csökkenteni akarják munkakötelezettségeiket. Ha több, magát jól bíró jobbágy család húzódott fél telekre, akkor egyenként egész telek után járó munkát kell tőlük behajtani. Kötelességük megakadályozni, hogy marhájukat, ökrüket eladják a jobbágyok, vagy zsellérségre szálljanak az munkát kerülvén .. .”.19 SZÖKÉS, MÁS BIRTOKOSHOZ KÖLTÖZÉS A 17. század elején a jobbágyok szökései olyan méreteket öltöttek, illetve a meglévő jobbágyok megtartása annyira fontos volt a földbirtokos számára, hogy a Batthyány család például 1624-ben összeíratta a szökött jobbágyait. Ezzel a lépéssel indult el a visszaszerzésük folyamata. „Csupán az olyan nagy birtokszerzők, mint Esterházy Pál nádor tudták kiltasználni a helyzetet: a kamara kezére jutott hatalmas birtoktesteket váltottak magukhoz a fegyverjog tetemes összegének megfizetésével. Jól tudták persze, hogy a földnek csak a rajta élő és munkálkodó néppel együtt van igazán értéke. Hogy befektetésük apránként megtérüljön, szívesen ígértek fiúról-fiúra való szabadságot olyan jobbágyoknak, lak egy-egy elpusztult falu benépesítésére vállalkoztak. Am az esetek túlnyomó nagy többségében nem volt szükség ilyen szervezőkre: a parasztság enélkül is öntevékenyen áramlott s szállt a puszta helyekre. A nagybirtokos, tisztjei útján, rendszerint már csak utólag vette számba a földjére költözőiteket s iparkodott kedvezményekkel megmaradásra bírni őket. Esterházy nemcsak a szokott három évi mentességet biztosította számukra a terhek alól, hanem »szabad legényeknek« elköltözési szabadságot is engedett. ”20 SZABADSÁGBAN LEVÉS Az új telepeseknek, illetve az új házat építőknek általában 3 év adómentességet biztosított a Batthyány család. Ezzel segítették a jövevények anyagi biztonságának a megalapozását, és igyekeztek elkerülni a rövid időn belüli továbbköltözésüket. Nagynardáról tudjuk, hogy „néhány jövevénynél szerepel az egy, két, három évre szóló szabadság. Nem minden esetben pontosítható, hogy milyen körű mentességet élveztek azok, akik időleges szabadságot kaptak. De például Szitár Jánosnál kitűnik, hogy 1589. április 24-én úgy kapott két évre szabadságot, hogy, »aß elsőben myndenben zabados leßen, az masodykban kaßalny, kapalny, zantanny es arathny tartoßyk« ...”.21 MESTERSÉG ÉS SPECIÁLIS SZOLGÁLATOK A speciális szolgálatot teljesítők különös bánásmódban részesültek: például a molnárok mellett a levélhordók és ebbe a csoportba sorolhatók többek között a „liber”-ek,22 meg a szerviensek is. Ők nagyon gyakran a földesúrnak nyújtott különleges segítség - igen gyakran készpénz kölcsönzése - révén jutottak e kivételezett státuszba. A szezonális kézművességet folytatók sorát alkothatták már ebben az időben is a fazekasok, akinek 19-20. századi életmódjáról gyűjtött adatok azt igazolják, hogy a megélhetéshez elégtelen mesterség űzése mellett kétlaki módon, rendszerint földet is műveltek. Feltételezhetjük, hogy ez már a 17. században így történt. 19 R. Várkonyi Agnes: Gazdaság és társadalom a XVII. század második felében. = TSZ, 1979. 1. sz. 113. p. 2Ű Wellman Imre: Népesség és mezőgazdaság a XVII. és a XVIII. század fordulóján. = TSZ, 1975. 4. sz. 708. p. 21 Horváth, 2002. 39. p. 22 Zimányi, 1968. 93. p. 217
