Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)
Adók, adózás, adófizetés vas vármegyében a 15-20. században - Horváth Sándor: Adóelkerülő jobbágyok Vas vármegyében a 17. században
Takács Lajos egyebek mellett a következőket írta ezzel kapcsolatban: „Már a XVI. és a XVII. században is - mint Varga János írta - »amikor pedig a jobbágytelkek nagy meny- nyisége műveletlenül állt, az irtások összterülete nem utolsó sorban azért növekedett meg, mert a jobbágyok azzal, hogy irtást műveltek telki föld helyett, épp az állami adózást vagy a földesúri robotot igyekeztek kikerülni«. De mi is volt valójában az az előny, ami miatt az irtások elsőbbséget élveztek, egyesek előtt, a telki földdel szemben? Mindenekelőtt az a szabad, adómentes használat, amelyet az irtás munkája alatt élveztek az irtásra vállalkozók, illetőleg a kedvezményes járadék, amivel a szabad évek eltelte után is e földekről adóztak. A szántókról általában dézsmát adtak, többnyire a termés l/7-1/10-ig terjedő részét, és esetleg 1-1 kappant vagy készpénzt; robotot viszont - különösen a XVIII. század közepéig - nem szolgáltak. ”5 A vásárlás nyomán már megemelkedhetett az irtásföld díja: „Perenyében lakozó Somogyi Ferencz vett egy irtásföldet fi. 64, mellyrül jár Nagyságodnak esztendőnként zab cub [ulus6 7] 13, kappan 12. Könyörög, hogy Nagyságod esztendőrül esztendőre engedné meg az zabot, régi jámbor szolgálotjára tekéntvén. ”7 Batthyány Ádám így reagált a jobbágy kérésére: „Nincsen mód benne, mert feles lovonk eszi az abrakot nekünk. 8 A rohonc-szalonaki uradalomban a 16-17. században az irtásföldek után - amint azt Zimányi Vera fogalmazta - „szinte csak jelképes szolgáltatást: holdanként évi 1 kappant és l ludat szolgáltattak a földesúmak. A XVII. század első felében uradalmunkban irtás után nem adtak egyházi tizedet”. A szőlők és irtásföldek összeíróinak adott 1632. évi utasítás leszögezte: „1610 óta az irtásföldek után a földesúmak semmi adót nem adtak, »amint annak előtte, hogy minden hold irtástól esztendőnként két kappannal tartoztak« ...”.9 Tehát az általános elvekben is történtek változások: így például a 17. század közepétől például az irtáskappanokat pénzen válthatták meg az érintettek.10 11 Amint azt már Juhász Lajos megállapította: „... az allodiális gazdálkodás történetében a XVII. század hanyatlást jelent, a majorságok sorvadásához vezet, addig az erdőbirtoklás és haszna a földesúr számára épp ekkor kezd egyre jelentősebb kérdéssé válni. ”n Már a 17. század második felében a földesúr egyre erőteljesebben magáénak tudta az erdőt és járulékait. Nádasdy Ferenc például „... 1639-ben a szentivánfai és újfalusi közbirtokosokkal kötött egyezségben a rábamenti erdőkben az irtást megtiltja.”12 Lassan teljesen kiszorultak a jobbágyok az erdőből, és hovatovább csak a gyűjtögetés - gombászás, stb. -, valamint az avar alkalmi, alomnak való összegyűjtése maradt számukra, amivel a 20. század közepéig éltek is a falusiak. Az állattartás elhagyásával megszűnt az avargyűjtés, és napjainkban csupán az alkalmi gyűjtögetés jellemző. 5 Takács Lajos: Irtásgazdálkodásunk emlékei. Irtásföldek, irtásmódok. Bp., 1980. 350-351. p. 6 Száraz űrmérték. Bogdán István: Magyarországi űr-, térfogat-, súly-, és darabmértékek 1874-ig. Bp., 1991. 218-235. p. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai. IV. Levéltártan és történeti forrástudományok; 7.) 7 Zimányi Vera: Supplicatio merita. A Batthyány I. Ádám földesúrhoz és dunántúli főkapitányhoz intézett kérvények kivonatai. = Történelmi Szemle (továbbiakban: TSZ), 1998. 3. sz. (továbbiakban: Zimányi, 1998.) 309. p. 8 Uo. 9 Zimányi, 1968. 68-69. p. 10 Zimányi, 1968. 69. p. 11 Juhász Lajos: A Vasmegyei Farkas-erdő a XVII. és XVIII. században. Klny. a Századok 1937. évi Pótfüzetéből. Bp., 1938. (továbbiakban: Juhász, 1938.) 7. p. 12 Juhász, 1938. 8. p. 215
