Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)
Adók, adózás, adófizetés vas vármegyében a 15-20. században - Horváth Sándor: Adóelkerülő jobbágyok Vas vármegyében a 17. században
HORVÁTH SÁNDOR ADÓELKERÜLŐ JOBBÁGYOK VAS VÁRMEGYÉBEN A 17. SZÁZADBAN BEVEZETÉS Bevezetésképpen tisztáznunk kell, hogy milyen fogalmak révén jutunk el az adóelkerülő jobbágyokhoz. Ha jogi szempontból értelmezzük a kifejezést, akkor az adó elkerülése önmagában nem büntetendő cselekedett, hiszen a megengedett - szabályos keretek között zajló - adóelkerülés nem jelent adócsalást, és csak a tiltott forma esetében kell adócsalásról beszélnünk. Ideológiai töltetű értelmezésénél akár az adóelkerülést, akár az adócsalást hajlamosak a társadalomtudósok nyomban az osztályharc részének kikiáltani,1 ami azonban meglehetősen messze áll a valóságtól. Amikor a földesurak a robot - gyalog és igás - mellett egyre több fajtáját találták ki az adóknak, akkor a dézsma, a makkhuszad vagy -tized, az esztendőnként adott juttatás, a hosszúfuvar, a híd- és a hegyvám, a bor árulása, a szárazkocsmapénz, a sarc és más adók és adományok - pl. lakodalmi ajándék - terhétől egyre inkább igyekeztek szabadulni az érintett jobbágyok. Az adóelkerülés természetesen két oldalról közelítendő meg, hiszen alkalmanként az adót kivető nyújtott bizonyos feltételek mellett adókedvezményt, hogy ezzel csábítson magához újabb és újabb jobbágyokat, vagy éppen a szolgáló jobbágyok különleges segítségét viszonozta megfelelő adókedvezménnyel, néha a jobbágyság alóli felszabadítással vagy a nemesítéssel. Nyilvánvalóan más szempontok érvényesültek akkor, amikor valóban adócsalás történt. Az adóelkerülést vizsgálva alapvetően a parasztgazdaságok és a földesúri majorgazdaságok 16. században kialakult, alapvetően ellenérdekű együttélését kell vizsgálnunk, miközben szemünk előtt kell tartanunk, hogy ez nem minden adóelkerülés, és főképpen nem az adócsalások gyökerét képezte, mivel sokkal szélesebb tartományt ölelt át annak háttere. FORRÁSOK Az adóelkerülés vizsgálatához bőséges forrásanyag áll a rendelkezésre, hiszen a földesúr elemi érdeke volt, hogy minél pontosabban szabályozza, hogy milyen bevételeket vár el jobbágyaitól. A jobbágyok pedig vagy valóságosan sanyarú helyzetük miatt, vagy ügyeskedésük következtében jutottak, juthattak olyan körülmények közé, hogy ennek is írásos nyoma maradt. A különféle tiltások, szabályozások - például az urbáriumok - mellett szupplikációk (egyedi kérvények), instanciák (kérelmek), vagy éppen az irtás- föld-összeírások használhatók fel e témakör vizsgálatára. 1 Varga János: Jobbágyrendszer a magyarországi feudalizmus kései századaiban, 1556-1767. Bp., 1969. (továbbiakban: Varga j., 1969.) 113. p. 213
