Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)
Adók, adózás, adófizetés vas vármegyében a 15-20. században - Horváth Sándor: Adóelkerülő jobbágyok Vas vármegyében a 17. században
TÍPUSOK Az adóelkerülés típusainak számbavételekor célszerű azokat a két fél támogató, illetve elfogadó együttműködésével megvalósulókkal kezdeni, majd pedig az adócsalásnak tekintendőkkel befejezni a sort, hogy ezzel a széles spektrum minőségi eltéréseire is rávilágíthassunk. A legnyilvánvalóbb partnerség a földesúr és a jobbágy között a felszabadításnál tapasztalható. Ez - ha a nemes úrnak módjában állt - akár nemesítéssel együtt is történhetett, ugyanakkor nem volt törvényszerű, hogy teljes szabadságot nyerjen az illető, illetőleg családja, hanem kisebb vagy nagyobb szabadságot érhetett el. így például a Batthyány család németújvári (ma: Güssing, Ausztria) uradalmában „... jelentős számban akadtak olyan jobbágyok, akik földesuruknak tetemes összegeket, gyakran 100-200-300 Ft- ot tudtak fizetni, aminek fejében szabadságlevelet nyertek: a robot, földesúri adó egy részétől vagy egészétől mentesültek, a váltságösszeg nagysága szerint. ”2 NAGYCSALÁD („EGY KENYÉREN ÉLŐK”) A nagycsalád, avagy a zadruga jelenléte területünkön nem volt jellemző, mégis a 17. századi urbáriumokban több alkalommal találkozhatunk az „egy kenyéren élők” kifejezéssel. Ezt akkor jegyezték fel a jobbágycsaládok összeírásánál, amikor a saját családot alapított fiútestvérek nem költöztek el apjuk házától, hanem ott maradtak, és a szülőkkel valamint egymással megosztva az ételt, együtt éltek. Zimányi a Batthyány család rohonc-szalonaki (ma: Rechnitz és Stadtschlaining, Ausztria) uradalmáról a következőket írta: „... mindvégig a német lakosok körében volt a legalacsonyabb az egy kenyéren élők aránya; 1636-ban, 1648-ban és 1678-ban a magyarok között a legmagasabb ez az arány, csak 1686-ban veszik át a vezetést a horvátok. Időben 1648-ban a legmagasabb az együttélő családok százaléka, 1678-ban már jelentősen csökken, 1686- ban pedig az 1636. évi szint alá süllyed. ”3 Akik egy tűzhelyről fogyasztották az ételt, azok csak egy helytől adóztak, tehát a nagycsaládi rendszert választották, bár - éppen a Batthyány uradalomból is ismert - 17. századi gyermeklétszámot ismerve a két-három együttélő család esetén sem tekinthető az ilyen családközösség nagylétszámúnak, hiszen általában két-három gyerekkel kell ebben az időben számolni. Ez, a Szlavóniából, valamint más délszláv terültekről a 19. századból és a 20. század első feléből ismert zadrugákkal szemben legfeljebb 10-20 tagú közösséget jelent, míg Szlavóniában az említett időszakban ennek többszöröse volt a létszám. Ugyanakkor emlékeztetnünk kell arra, hogy a délszláv nagycsalád kialakulásának hátterében más okok álltak, bár ennek megjelenéséről és a mozgatórugóiról mai napig megoszlanak a vélemények. A délszláv nagycsaládról készült egyik legjobb áttekintés Vinski Zdenkoé, amely egyébként e családtípus ázsiai eredetét tekinti elfogadhatónak.4 IRTÁSFÖLD Az irtásföld művelése évszázadokon át az egyik legkézenfekvőbb adóelkerülési módja volt a jobbágyoknak. Akinek lehetővé vált irtásföldet nyitni az erdőben, vagy már meglévő irtásföld műveléséhez jutni vásárlás, örökség, csere révén, az adómentes vagy nagyon kedvező adójú földön gazdálkodhatott. Zimányi Vera: A rohonc-szalonaki uradalom és jobbágysága a XVI-XVII. században. Bp., 1968. (továbbiakban: Zimányi, 1968.) 91. p. 3 Zimányi, 1968. 58. p. 4 Vinski, Zdenko: Die südslavische Grossfamilie in ihrer Beziehung zum asiatisvchen Grossraum. Ein ethnologischer Beitrag zur Untersuchung der vaterrechtlich-grossfamilialen Kulturkreises. Zagreb, 1938. 214
