Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)
Családi és közösségi ünnepek Vas vármegyében a 16-20. században - Katona Attila: "...a haza összes polgárának szabadságünnepe..." Fejezetek a szombathelyi március 15-ikék történetéből a 19. században
mérnek kultusza: és íme most hervadásnak, száradásnak szomorú stádiumára jutott: hová a kormányhatalomnak perzselő napja bocsátotta szét égető sugarait.... Áldjuk nyugvó poraiban emlékét a megdicsőül nagy magyarnak, ki Magyarországot bevezette a polgárosult európai nemzetek családjába!"72 „Valóban, ez az első március 15-ike 1848 óta, mely mint a múlt idők történetből szőtt gyászfátyol ráborul mély álmát alvó nagy halottunknak, Kossuth Lajosnak sírja fölé.... Nem. Márczíus 15-ének emlékét nem lehet elfelejteni. Hisz egyenlő volna ez azzal, mintha a keresztény világ, az emberiség, megfeledkeznék a világ teremtéséről. Márczius 15-én támadt a mi uj világunk, ekkor volt a magyaroknak föltámadása. ”73 A Dalos Egylet szervezte ünnepnapon Éhen Gyulának jutott a vezérszónoki szerep, aki a nagyjából 100 főnyi vendégsereg eló'tt március idusáról, mint a szabadság napjáról beszélt: „1861-ben kezdett kissé derengeni, 1867-ben visszanyertük alkotmányunkat. Igaz, hogy a kiegyezés nem tölti be a független Magyarország eszményét. De elvégre visszaadta mégis a nemzetet önmagának.”74 Ezért lett a nap a feltámadás napja, a szent forrás, ahová szomjas arcunkkal visszatérünk. Balázs Lajos zenekarának dalkoszorúit Gaár Frigyes és Zrínyi József pohárköszöntője tette teljessé all órakor már véget ért megemlékezést.75 A millennium éve aztán úgy tűnik irreverzibilissé tette az ünnepnapot. A helyi polgárok egy csoportja abból indult ki - és ezt diktálta a millenniumi év szellemisége is -, hogy március 15. „... nem képezi kizárólagos szabadalmát egy politikai pártnak sem, hanem a haza összes polgárainak szabadságünnepe, melyben mindenki politikai pártkülönbség, s így feszély nélkül vehessen részt ...”.76 A helyszín újfent a Sabaria fogadó nagyterme volt, és a társas vacsora előkészítésére bizottságot alakítottak.77 „Az estély fényét kétségkívül nagyban fogja emelni ama körülmény, - írta beharangozójában a Dunántúl - hogy azon hölgyek is részt fognak venni. ”78 Az első pillanat, amikor a maszkulin sorozatnak vége lett, de a népünnepéllyé történő átalakulásra utalt az is, hogy a „központi megemlékező helyszín” mellett újabbak is feltűntek. így egyszerre érezhető a társadalmi fragmentáció és a nemzeti összetartozás igénye. Egyesek a Varga-féle szőkeföldi sörcsarnokban „emlékeztek”, mások a Hungáriában, illetve az iparosok a Köhler György- és a Förster-féle vendéglőben. Az előkészületekből megjósolhatóan frenetikus ünnepet hozott 1896. A párt és az éleződő felekezeti különbségek eltörpültek, és több köz- valamint magánépületen lengette a szél a nemzeti lobogót.79 A polgárság ünnepén este 8 órakor 150-en jelentek meg, közöttük Éhen Gyula, Bárdossy István (1826-1910) árvaszéki elnök és mint egykori honvéd, Lankovits József (1836-1899) városkapitány, Zrínyi József, Viola Ödön, Deutsch Tivadar, dr. Hodászy Antal, dr. Weisz Ödön. A hangulatról éjfélig Vajda bandája gondoskodott.80 A sorházban - ahol hölgyek és függetlenségiek (Hübner János, 72 Gyásznap. = Dunántúl, 1895. márc. 21. 1. p. 75 Március 15-ére. = Dunántúl, 1895. márc. 14. 1. p. 74 A szabadság ünnepe. = Dunántúl, 1895. márc. 21. 1. p. 75 Uo. 78 Március 15-e Szombathelyen. = Vvm., 1896. márc. 8. 6. p. 77 A bizottság tagjai Zrínyi József, dr. Knébel Kornél, dr. Viola Ödön, Laky Zsigmond, Pohl Sándor, Legáth Ferenc, dr. Singer Ló'rinc, dr. Stirling Ede, Holczheim Károly, Bors Viktor és dr. Weiss Ödön voltak. Március 15-e Szombathelyen. = Vvm., 1896. márc. 8. 6. p. 78 Március 15. most is meg lesz tartva. = Dunántúl, 1896. márc. 5. 2. p. 79 Március 15. = Dunántúl, 1896. márc. 19. 1. p.; Március 15-e. = Vvm., 1896. márc. 19. 2-3. p. 80 Március 15. = Dunántúl, 1896. márc. 19. 2. p. 187
