Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)
Családi és közösségi ünnepek Vas vármegyében a 16-20. században - Mukicsné Kozár Mária: Keresztelő, lakodalom és temetés Vas vármegye szlovének lakta településein a 19. század végén
jobb oldalon, felesége a balon. Egy tányérból kellett enniük, és a násznagy kínálta ó'ket az ételekkel. Az étkezés megkezdésére a fiatalasszony adott jelet azzal, hogy villájára tűzött egy darabka kenyeret és belemártotta a tálba, vagy a kanállal hozzáért az ételhez. Az ifjú pár a lakodalomban szerényen viselkedett. Nem szóltak egy szót sem és csak keveset ettek és ittak. Előttük az asztalra fatányéron egy tányér alakú kenyérhéjat tettek. A lakodalom vége felé az ifjú férj megcsókolta a mellette ülő koszorúslányt és megkérte, adja tovább a csókot. A menyasszony is ezt tette. A lakodalomban a vendégek természetesen sokat táncoltak. A ljubljanai utazó feljegyzése szerint Alsó- és Felsőszölnökön a templomi esküvő után a násznép a kocsmába ment táncolni. A kocsmában a bort a násznép fizette, otthonról csak egy kalács kenyeret vittek a mulatságba. A Vas vármegyei szlovéneknél a 19. század végén az ifjú férj még virradat előtt saját otthonába vitte ifjú feleségét. Néhány vendég elkísérte őket, a többiek tovább ittak és táncoltak. A férj házánál először „mosakodásra” került sor a kíváncsiskodók hada előtt. Az ifjú asszony friss vizet hozott férjének egy nagyobb edényben, általában dézsában. Miután a félj megmosakodott, a feleség az általa hozott törölközőt a dézsa felett átadta neki. Ezután gyorsan fel kellett kapnia a dézsát és kiönteni belőle a vizet. Ha nem volt elég fürge, a násznagy vagy bárki a násznépből felkapta a dézsát és fiatalasszony fejére öntötte a vizet, ami nagy szégyennek számított. Egyes dombvidéki szlovén falvakban a menyecskének új otthonában első nap napfelkelte előtt egy dézsa vizet kellett hoznia a kútról és a ház előtti tornácot fel kellett sepernie. A lakodalom másnap este a férj házánál folytatódott. Ekkor osztotta ki az ifjú asz- szony az ajándékait, a násznép itt is evett, ivott és táncolt késő estig. Éjfél után a násznagy aludni kísérte az ifjú párt. A szobában a feleség lehúzta férje csizmáját, majd a csizmaszárral megpróbálta háromszor megütni a lábát, amit férj természetesen próbált elkerülni. Néhány faluban a menyasszony koszorúját és az azt díszítő szalagokat a koszorúslány kapta meg emlékbe. Alsószölnökön a 19. század végén az ifjú pár éjfélkor a szénába ment aludni, és reggel a zenészek ébresztették fel őket. Apátistvánfalván a menyasszony már 2 héttel az esküvő előtt a vőlegény szüleinek házába költözött. Trstenjak a kelengyéről is érdeklődött. A menyasszony általában egy párnát, egy dunnahuzatot (toll nélkül) és egy ládikát kapott. A tehetősebb szülők egy tehenet, egy tyúkot, egy disznót és egy tollal töltött dunnát is adtak a ládika mellé. Ennyi volt a lányok kelengyéje (saját tulajdona) és egyben hozománya (öröksége) is. A lakodalmi étrendet Felsőlendván figyelte meg Trstenjak. A marhahúslevest üresen fogyasztották el, majd utána külön a forrásban lévő vízben kifőtt metélt tésztát. Harmadikként jött egy nagy tál káposzta, alján disznófejjel. A káposztából kikandikált a disznó füle és a farka. A násznagy kikapta a káposztából a disznófarkat és a kemence tetején tanyázó gyerekek közé dobta, akik ádáz harcot vívtak érte. Az esküvő és a lakodalom legfontosabb szereplői a menyasszony és a vőlegény, de a főszerepet a násznagy és a vőfély játszotta. A násznagy egyben a kérő is, ő vezényelte le a lakodalmat és osztotta ki a nászajándékokat. A Vas vármegyei szlovéneknél a vőfély nagy tiszteletnek örvendett. Trstenjak szerint a násznagy és vőfély szerepe visszanyúlik a pogány időkbe, amikor az emberek és az istenek, az Ég és a Föld között közvetítettek meghatározott személyek. 140
