Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)
Családi és közösségi ünnepek Vas vármegyében a 16-20. században - Mukicsné Kozár Mária: Keresztelő, lakodalom és temetés Vas vármegye szlovének lakta településein a 19. század végén
M. KOZÁR MÁRIA KERESZTELŐ, LAKODALOM ÉS TEMETÉS VAS VÁRMEGYE SZLOVÉNEK LAKTA TELEPÜLÉSEIN A 19. SZÁZAD VÉGÉN A Pokrajinski Archiv Maribor (Maribori Területi Levéltár) kiadványaként 2006-ban jelent meg az a kötet, amely publikálta azt a kéziratot, amely a Vas vármegyében élő szlovéneknek az emberi élet fordulóihoz fűződő szokásaival kapcsolatos adatokat is tartalmazza. Az eredeti, szlovén nyelvű kéziratot a Narodna in univerzitetna knjiznica (Ljubljanai Egyetemi Könyvtár) őrzi.1 A ljubljanai publicista, Anton Trstenjak (1853-1917) 1883-ban és 1903- ban járta be a történeti Vas megye szlovének lakta falvait. 20 év alatt több feljegyzést készített saját tapasztalatai, levelezése, valamint a helyi szlovén nyelvjárásban kiadott könyvek alapján a vidék társadalmáról, jeles személyiségeiről, irodalmáról és népi kultúrájáról. „A szlovének Magyarországon” című írásában kilenc fejezetben mutatta be a tájat, a településeket, a lakosságot, szokásaikat és hagyományaikat, nemzeti és vallási összetételüket, valamint a szlovén nemzetiségű jeles személyiségeket. A fejezetek címei: A szlovének lakóhelye a Mura és a Rába között - Úti jegyzetek - A falu és az otthon - Népi ételek - Népviselet - Esküvő - Temetés - Oktatás - Irodalom. Trstenjak utazásának leírását a 2009. évi levéltári napon ismerhették meg az érdeklődők.2 A 19. századi monográfia „Esküvő” és „Temetés” című fejezeteiben vannak adatok arról, hogyan zajlott a keresztelő, a lakodalom és a temetés Vas vármegye szlovének lakta településein a 19. század végén.3 Névszerint is megemlített hat települést: Alsó- és Felsőszölnököt, Apátistvánfalvát, Perestót (ma: Petroca, Szlovénia), Felsőlendvát (ma: Grad, Szlovénia) és a Zala vármegyei Belatincot (ma: Beltinci, Szlovénia). A szerző a legtöbbet az esküvőről és a lakodalomról írt. A bevezetőben felsorolta a szláv népek pogány istenségeit, akiknek meghatározó szerepük volt az ősszlávok életében. A Perun és a Trigláv név a mai napig fennmaradt: Trigláv a neve Szlovénia legmagasabb hegycsúcsának (2864 m), perunika pedig a szibériai nőszirom virág neve. A Szentgotthárd környéki szlovéneknél szitkozódás formájában a mennydörgés istenségének a nevét ma is gyakran emlegetik : „A Perün vágjon bele!”, a kövirózsát pedig Perün tollának nevezik. Bár a szlávok is áttértek a keresztény hitre, az ősi pogány hiedelmek évszázadokig fennmaradtak meséikben, dalaikban és szokásaikban. A Vas vármegyében élő szlovének a 19. század végén például még hittek abban, hogy a születendő gyermek sorsáról sorstündérek (rojenice, sojenice) döntenek. Születéskor, házasodáskor és a halál közeledtével a szláv népek óvakodtak attól, hogy bármivel is megbántsák valamelyik istenségüket. 1 Trstenjak, Anton: Slovenci na Ogrskem: narodopisna in knjizevna crtica. [ur. Viktor Vrbnjak]. Maribor, 2006. (továbbiakban: Trstenjak, 2006.) 234 p. (Viri. Porkarijnski arhiv Maribor; 5.) 2 M. Kazár Mária: Anton Trstenjak útleírása a 19. század végi Vas vármegye szlovének lakta településeiről. In: Előadások Vas megye történetéről 6. Szerk. Mayer László, Tilcsik György. Szombathely, 2015. 63-75. p. (Archivum Comitatus Castriferrei; 7.) 3 Trstenjak, 2006. 121-132. p. 135
