Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)
Családi és közösségi ünnepek Vas vármegyében a 16-20. században - Mukicsné Kozár Mária: Keresztelő, lakodalom és temetés Vas vármegye szlovének lakta településein a 19. század végén
KERESZTELŐ A Vas vármegyében éló' szlovéneknél a 19. század végén a keresztelő szerény körülmények között zajlott le. A születésnél a legfontosabb személy - a bábaasszony - ténykedéséért egy kerek kalácsot (perecet), egy kendőnyi lisztet, kását és zsírt kapott. A bábaasz- szony vitte az újszülöttet a templomba a keresztapa és a keresztanya kíséretében. A gyermek születése utáni 8. napon tartották a háznál a keresztelőt. A lakomára a keresztanya nyolc-kilenc nagy kerek kalácsot vitt. Miért nem ment a templomba az édesanya és miért csak a 8. napon hívtak vendégeket? Erre a kérdésre Trstenjáknál nem találunk választ. A 20. században is így volt ez, amire saját kutatásaim során derült fény.4 A gyermekágyas asszony „tisztátalannak” számított a szlovén és a magyar nyelvterületen egyaránt, és így árthatott volna másoknak. Meghatározott ideig nem léphette át a ház küszöbét, és bizonyos idő elteltével gyermekével elment a templomba „asszonyavatásra”. A néphit szerint Szűz Mária példáját követi, aki szintén elvitte Jézust a templomba, hogy bemutassa. A templomi asszonyavatás szokása a középkori keresztény tanításokból ered. E szerint: „... a gyermekágyas tisztátalannak számított és nem volt már igazi keresztény. Hogy ismét keresztény lehessen és az emberek ismét befogadják, Szűz Mária példájára meg kellett tisztulnia. Mária a templomba vitte bemutatni a kis Jézust. A gyermekágyasnak is áldásért kell mennie a templomba és meg kell köszönnie Istennek, hogy gyermekkel ajándékozta meg. A gyermek számára további szerencsét és boldogságot kell kérnie.”5 A ljubljanai utazó személyes tapasztalatai szerint a keresztapát, a komát nagy tiszteletben tartották a Vas vármegyei szlovének. Eia két koma összetalálkozott az úton, akkor kezet fogtak és mélyen meghajoltak egymás előtt, ám a parasztok között ez akkoriban egyáltalán nem volt jellemző, és főként Alsószölnökön elterjedt az egymás előtti meghajlás. Pertócsa/Perestó(Pertoca) községben még kezet is csókoltak egymásnak a komák. A templomban az emberek általában nem köszöntötték egymást, kivéve a komák. Apátistvánfalván találkozott Anton Trstenjak a következő esettel. Ha a templomban a már a padban térdeplő és imádkozó férfi észrevette, hogy a mögötte lévő padba lép a komája, felállt, hátralépett, kezet fogott vele és mindketten mélyen meghajoltak egymás felé. A gyermekkel egyébként sem az apa, sem a keresztapa nem törődött sokat. Az anya nevelte, és azok egymást. Amint a kisgyerek megtanult járni, elküldték a többi gyerekkel tehenet és disznót legeltetni, és emiatt sokszor iskolába sem engedték a szülők gyermekeiket. A 19. század végén az igazolatlan hiányzásért az iskolás gyerek apját napi 1 korona büntetés megfizetésére is kötelezhették Vas vármegyében. Az 1868. évi népiskolai törvény 1. fejezete 4- §-a szerint: „Ha a szülő (gyám vagy gazda) a tankötelezett növendéket az iskolától visszatartja: ebbeli kötelességének teljesítésére komolyan figyelmeztetendő. És ha az e czélra szolgálható erkölcsi eszközök felhasználása sikertelennek bizonyulna be, s a tankötelezett növendék az iskolától továbbra is visszatartatnék: a kötelességét ekként teljesítni nem akaró szülő (gyám vagy gazda) első Ízben 50 krra, második Ízben 1 forintra, harmadik ízben 4 M. Kozár Mária: A gyermek születéséhez fűződő rítusok a vasi szlovéneknél. = Vasi Szemle, 1988. 2. sz. 146-154. p. 5 Orel, Boris: Trije mejniki v cloveskem zivljenju. Narodopisje Slovencev. Ljubljana, 1944- 267. p.; Hoppál Mihály - Tátrai Zsuzsanna: Gyermekágy. In: Magyar Néprajzi Lexikon. 2. köt. Szerk. Ortutay Gyula. Bp., 1979. 344. p. 136
