Előadások Vas megye történetéről VI. - Archívum Comitatus Castriferrei 7. (Szombathely, 2015)
Családi és közösségi ünnepek Vas vármegyében a 16-20. században - Mukicsné Kozár Mária: Keresztelő, lakodalom és temetés Vas vármegye szlovének lakta településein a 19. század végén
meg Trstenjak. A lakodalomba meghívott vendégek nem vettek részt a templomi esküvőn, csak délben vagy este mentek el a lakomára. Jelentős pillanat volt az, amikor a vőlegény megközelítette a menyasszony házát. Ekkor a menyasszonynak egy kerek, lyukas kalácson át kellett először megpillantania a vőlegényét. Ha ez sikerült, azt jelentette, hogy ő fog majd kikerülni győztesen a házastársi csetepatékból. A templomhoz vezető úton a legfontosabb szerep a vőfélynek jutott. O vezette a násznépet a templomba, és ő hívta meg előzetesen a lakodalomba a vendégeket. Jellegzetes a viselete: színes kendők és koszorúk díszítették a ruháját, fejétől a talpáig piros kendőkkel televarrva, és még a kalapját is sok színes szalag és rozmaring díszítette. A kezében lévő göcsörtös bot végére sündisznóbőrt húztak, ezzel riogatta a falu fiataljait. Egy csutora borral mindenkit megkínált az úton. Felszereléséhez tartozott még egy trombita és tarisznya. Tarisznyájából az út mentén bámészkodó falubelieknek kalácsszeleteket osztogatott. Régen - írta meg Trstenjak - a násznép minden tagja osztogatott kalácsot és fehér kenyeret.11 A templomi esküvővel kapcsolatban a szerző feljegyezte, hogy a Vas vármegyei szlovének 1858 óta szlovén nyelven fogadnak egymásnak örök hűséget a pap előtt, ahogy azt a magyarok „ősi magyar szokás szerint” már régóta teszik. Kéziratában szó szerint idézi a szöveg fordítását helyi szlovén nyelvjárásban.12 Magyar fordítása így hangzik: „Isten engem úgy segéljen, a boldogságos Szűz Mária és Istennek minden szentjei, hogy a jelenlévő N. N.-t szeretem, és őt soha el nem hagyom holtomiglan-holtáiglan, semmiféle bajban, veszélyben és szükségben. Isten engem úgy segéljen, a boldogságos Szűz Mária és Istennek minden szentjei!” A Monarchia osztrák felében élő szlovének ilyen esküt nem tettek. A Vas vármegyei szlovének egy része dombos, másik része sík vidéken lakott. A földrajzi környezet természetesen hatott kultúrájukra és szokásaikra is. A sík vidéken lakók reggel esküdtek, a lakodalom náluk délben kezdődött és késő estig tartott, míg a dombvidéken lakók mindig éjszakába nyúló lakodalmat tartottak. Este 8 és 9 óra között átment a vőlegény a násznéppel a lányos házhoz, ahol zárt ajtókra talált. A násznagy a vőlegény nevében bebocsátást kért. A háziak közül valaki az ajtóba állt és azt állította, hogy a násznagy a vőlegénnyel együtt rossz helyen jár, mivel nincs a házban az a személy, akit keresnek. A párbeszéd folytatódott, és végül megegyezett a két fél. A násznagyok párbeszéde és a vendéghívás egy 1807-ban először, majd még három alkalommal - 1852-ben, 1898-ban és 1909-ben - kiadott szlovén nyelvű vőfélykönyv alapján folyt. A nyomtatott könyvnek sok kézírással másolt változata is elterjedt a falvakban.13 A Szentgotthárd környéki szlovének rönkhúzáson is használták, legutóbb 2003-ban. Trstenjak a vőfélykönyvet nem említi, csak azt, hogy a párbeszédre az ajtó megnyílt. A menyasszonyt átadták a vőlegénynek, aki megfogta a kezét. A násznagy mindkettőjüket az asztalhoz vezette és a helyükre ültette. A násznéphez tartozók is kézen fogva mentek az asztalhoz, majd helyet foglaltak. Fő helyen az ifjú házasok ültek. Az ifjú férj a 11 A „vendéghívogató” rajzát közli Vasvármegye. Balogh Gyula et al. Bp., 1898. (továbbiakban: Balogh, 1898.) 391. p. (Magyarország vármegyéi és városai; 3.) 12 „Tak meni Bog pomagaj, blazena devica Márija in vsi sveci boti, ka eto nazoéi bodo N. N. lilbim i njo nikdar ne odstavim, kak dugó bőm iivo ja i ona, v niksoj nevoli, v niksoj sili i v niksoj potrebcini. Tak mi Bog pomagaj, blaiena devica Marija i vsi sveci boti-" Trstenjak, 2006. 124- p. 13 Staresinsztvo i zvacsinsztvo, szem szpodobnim prilikam za volo, szvádbeni mladénczov. S. L. D. V-Soproni, 1807. 63. p., Szombathely, 1852. 79. p., Monoäter, 1898. 85. p., Monoster, 1909. 64- p. 139
