Benda Borbála: Étkezesi szokások a magyar főúri udvarokban a kora újkorban - Archívum Comitatus Castriferrei 6. (Szombathely, 2014)

A MAGYAR FŐÚRI UDVAROK - AZ ÉTKEZÉS DÍSZLETEI: A POHÁRSZÉK, A TERÍTETT ASZTAL ÉS AZ ÉTELEK

kor csak ki kellett hozzájuk választani a megfelelő méretű tálat: „Ha csak kis tálra akarod csinálni, megéred tizenkét avagy tizenhárom tikmonynak az fejérivel.”11,4

A leltárakban eleinte még a nagy tálak voltak többségben: a Perényi családnak 1569-ben 12 darab nagy ezüsttálja és 6 közép ezüsttálja volt,11'3 Gyulaffy Lászlónak pedig 1578-ban 8 nagy- és 4 középtálja.1176 Később azonban már több középtálat írtak ösz- sze, mint nagyot. Például Radéczy István kinnjáró ezüstneműi közé 6 nagytál, 33 középtál, 7 kistál tartozott.11“ Thurzó Györgynek (1612) is már a középtálból volt a legtöbb: a mindennap használatos edényei között 4 nagy ezüsttál, 33 középtál, 6 ennél kisebb, 12 kistál és 2 kis tormástál volt. Ez - egybecsengve a 16. század végi szakácskönyvtöredék menüsorával -, azt sugallja, hogy a legtöbb ételt középtálra való mennyiségben készítették. Kiss Erika szerint „a nagy tálaknak általában 5-8 gira (1,22-2 kg), a közép tálaknak 2-4 gira (kb. 0,5-1 kg)” volt a súlyuk.1178 Thurzó György nagy táljai 7 gira 2 latot, vagyis 1665 grammot (tehát több mint másfél kilót!) nyomtak. Középtáljai között 21 darab kb. 717 grammot, 1 darab kb. 707 grammot, 5 darab kb. 500 grammot, 6 darab átlag kb. 577 grammot nyomott,11'9 kistáljai pedig kb. 422 grammot.11“

Aló. század végén még csak a nagy vagyonú családok hozományaiban találkozhatunk ezüsttálakkal, és ott is kevesebbel, mint ezüsttányérral. Homonnai Drugeth Miklós például 1580-ban készült végrendeletében úgy rendelkezett, hogy leányainak egyenként 12 darab ezüsttálat és 24 ezüsttányért adjanak vagyonából hozományként. Ráadásul meghatározta, hogy 6 darab nagy és 6 darab közepes méretű tálat adjanak nekik.1181 A 17. század során viszont az ezüsttálak - együtt az ezüsttányérokkal - egyre inkább elengedhetetlen részét képezték a főúri hozományoknak, és a század második felében már jóval több tálat, mint tányért kaptak hozományként a leányok: Illésházy Katalin (1660) a 24 tányér mellé már 24 nagy, 24 közepes és 12 kistálat is magával vitt a házasságába, méghozzá mindennapi használatra.1182 Hasonlóan a tányérokhoz, az ezüsttálak egy részét is a főúr és feleségének címere díszítette, és értéküket növelte, ha aranyozottak voltak.

Ezüsttálat csak az előkelő asztaloknál használták, a többieknek óntálba adták fel az ételt. Nádasdy III. Ferenc például utasításában hangsúlyozza, hogy az étekfogók az ő asztalánál megmaradt ételt „ezüst tálokbúl más óntálokban fordítván” kapják meg.1183 Thurzó György 383 különféle óntálat vásárolt leánya, Zsuzsanna lakodalmára (1603).1184 A Thurzó udvarban egyébként hétköznapokon 22 óntálon hordták a familiárisoknak az étkeket, de nagyobb alkalmakra még 505 ilyen tál állt rendelkezésükre.1185 A már említett Berényi György bárói rangjának elnyerésének évében még óntálakba hordatta fel

11,4Tehénbél olasz módon. Radvánszky, 1893. 30., 189. p.

1175 Komáromy, 1901. 590. p.

1176Komáromy, 1911.596. p.

1177 MNL OLE 211 III. ser 34. t. 31. sz.

1178 Kiss, 2002. 79. p.

1179 Ehhez a hathoz azt írták, hogy ki kisebb, ki nagyobb.

1IW Radvánszky, 1879a. 174-175. p.

1181 Homonnai Drugeth Miklós végrendelete, 1580. aug. 30. Radvánszky, 1879b. 115. p.

1182 Radvánszky, 1879a. 341. p.

1183 Koltai, 2002. 103. p.

1184 Radvánszky, 1879a. 113. p.

1185 Radvánszky, 1879a. 184- p.

201