Benda Borbála: Étkezesi szokások a magyar főúri udvarokban a kora újkorban - Archívum Comitatus Castriferrei 6. (Szombathely, 2014)

A MAGYAR FŐÚRI UDVAROK - AZ ÉTKEZÉS DÍSZLETEI: A POHÁRSZÉK, A TERÍTETT ASZTAL ÉS AZ ÉTELEK

asztalára az ételt, legalábbis a kinnjáró ezüstművei között nem volt ezüsttál, csak 12 darab ugróci óntál (ezenkívül még 26 új óntáláról, 6 nagy óntáláról, 18 „angol ónból készült” táláról és 18 „egyéb mindenféle” óntáláról értesülünk)."86

Esterházy Pál készlete alig maradt el ettől: „Ontálak száma: 1. Legöregbik tál mindenestül vagyon Nr.35. 2. Item annál valamennyire kisebb Nr.70. 3. Item középszerű tál Nr.78. 4■ Item annál nem sokkal kisebb Nr.61. 5. Item a legkisebb Nr.20. 6. Item rósz töredezett tál Nr.26.”1186 1187

Nagyszámú résztvevő' esestén, mint például lakodalmakon, cseréptálakba is tettek ételeket. Bár a leltárakban ritkán írták össze, de a szakácskönyvekben is többször említik ó'ket. Batthyány I. Adám például 1000 darabot rendelt belőlük leánya esküvőjére (1650) a kőhalmi gerencsértől."88 Ezek egyszerű paraszttálak voltak, nem újkeresztények.

Az ételeket tehát tiszta tálakba rakták, majd a tálakat szépen sorban egy tiszta abrosszal betakart hosszú táblára helyezték. Ezután gyakran tettek még díszítésül egy kis hagymát, lemóniát vagy petrezselymet rájuk, vagy az édesekre egy kis nádmézet „faragtak” (reszeltek). Érdekes, hogy többször öntöttek még rájuk egy kis tormás szószt, ecetet, vagy szórták meg borssal.

„Mikor feladod, vágj vöröshagymát felyül reá, úgy add fel.”1189 „Mikor feladod, metélj szép vékonyon lémonyát, rakd a kappanra kömyös-kemül, fedd be.” „Mikor felakarod adni, úgy adjad fel, hogy az szömörcsök az húsával egyaránt legyen az tálban, az petrezselyem gyükeret felül reá szépen teregesd." „Osztán mikor az tálban rakod, akkor borsold meg szépen.’’1190

Ünnepi étkezéseken az ételeket még meg is aranyozták, ahogy erről a Thurzó lányok lakodalmaira tett vásárlások tanúskodnak, ahol többek között vettek „aranyat, étket aranyozni.”'191 Aranyozást csak a Szakácstudomány és a 16. század végi szakácskönyvtöredék említ. A Szakácstudomány szerzője szerint a szakácsok nem igen értenek az aranyozáshoz, ezért ezt inkább bízzák ezt a feladatot képírókra, vagyis festőkre, vagy legalább olyan személyre, aki ért a festéshez. A fejedelem címerének felrajzolása például igényel némi rajzolási kézséget is, mondja. Az ökörsütés receptjénél megjegyzi, hogy ha lakodalmakra készítik, akkor fontos megékesíteni, azaz a szarvát és körmét aranyozni, és a szarva közé az úr címerét felrajzolni. Máskor a vaddisznó fogát és nyelvét ajálja megaranyozni. A malac feldíszítéséhez annak fejét aranyoztatja, a szájába pedig citromot tetet. Nemcsak a nagyvadakat (vaddisznó, szarvas) aranyozták, hanem a marcipán figurákat, tojásos sajtot is. Ez utóbbi receptjénél megjegyzi, hogy „a betegnek is jó az arany folium a étken”.1192 Magát az aranyozás így kell elképzelni:

1186 Rádvánszky, 1879a. 325. p.

"8; Merényi, 1903. 176-177. p.

1188 Összességében 1000-nél többet készíthetett, mivel az esküvő után leltárba 1210 mázos és mázatlan cse- réptálat írtak össze. MNL OL P 1322 Lelt. no. 79.

1189Radvánszky, 1893. 109. p.

""Csáktornyái szakácskönyv. Király, 1981. 173. p.; Radvánszky, 1893. 36-37. p.

1191 Radvánszky, 1879b. 58-59., 63-64. p.

1192 Radvánszky, 1893. 12., 33, 66, 70, 265, 283, 276. p.

202