Benda Borbála: Étkezesi szokások a magyar főúri udvarokban a kora újkorban - Archívum Comitatus Castriferrei 6. (Szombathely, 2014)
A MAGYAR FŐÚRI UDVAROK - AZ ÉTKEZÉS TÁRGYAI: AZ ÉTELEK
A halastavak - legyenek mesterségesek vagy természetesek - fontos szerepet töltöttek be az uradalmak halászó vizei között és szinte minden uradalom szerves részét képezték. Egy halastó sok törődést kívánt. A tavakra gátakat, zsilipeket építettek, amelyeket folyamatosan gondozni kellett, különben leromlottak. A halas tavakat minden évben meg kellett halasítani, a halaknak eleséget biztosítani, majd megfelelő időben lehalászni. E feladatok felügyelése gyakran hárult a férjek gyakori távolléte miatt a többi gazdálkodási teendő mellett a főúri asszonyokra. Ennek köszönhetően a házaspárok levelezése számos hasznos információval szolgál a korabeli halgazdálkodási módszereket illetőleg. Ugyanis a feleségek vagy tanácsot kértek, vagy tanácsot kaptak férjüktől e teendőik ellátásához, vagy pedig egyszerűen csak beszámoltak tevékenységükről. Nádasdy Tamás felesége, Kanizsai Orsolya például a halasítás eredményeiről számol be férjének: „Tegnap mind napestig halásztunk, de úgy halászhattunk, hogy Ferenc uram jőve ide és az ű kocsiján mentünk ki. Negyedfélszáz pisztrángot vetettünk az tóba és ötöt. Az apró halnak is gondját viselem, azmit belevettünk, szép elevenek, voltak öregek is, egyik az én araszommal kettő és négy ujj. Az pisztrángnak egy eger aljának az mértéket Kiegye] dnek küldtem ez levélbe kötve. Én nagyobbat nem láttám.”486 Bár a pisztráng tiszta vizű patakokban élt, egyes főurak - például Nádasdy Tamás (1560), Homonnai Drugeth György (1590) és Thököly Imre (1684) - pisztrángos tavakat is létesítettek, amelyben csak ezt a halfajtát tartották.487 A tavak különleges kialakítást igényeltek abban az értelemben, hogy mindenképpen át kellett folynia rajtuk egy pataknak vagy kisebb folyónak, hogy víz állandóan friss maradjon. A pontyot is szívesen telepítették tavakba.488 Thurzó György jelenti feleségének levelében, hogy egyik Bánfalva közeli tavukból harminc kepe kisebb pontyot, ezenkívül szép nagy pontyokat is és csukákat is halásztatok.489 De például Zborón (1670) is ponty volt a csuka mellett a tóban.490 491 Azonban vigyázva kellett e két halfajtát azonos tóban tenyészteni, mert ha nem etették apró hallal a rablóhalnak számító csukát, akkor a pontyokkal lakatta jól magát. „Az halászatot az mi illeti, bizony kévés, de annyit kell jó néven vennünk az Ur Isteniül, az mennyit áldásábul ad ő szent földsége. Kétség nélkül az csukák ették meg, minthogy feles is az csuka. Hanem az bicsei tót meg kell tisztittatni, az ivadékot kifogni és másuvá tenni, és az ponytnak és csukánakabban kell bebocsátani. Az csukáknak apró halat vessenek bele, az öreg ponytyot úgy nem bánttya.” E szabály betartásával viszont nagyobb sikerre lehetett számítani: „Az másik tóbúi igen szép halat halásztunk ki, úgy mint pontyot liarmincz kepét, egynéhány szép csukát és öreg pontyokat is. Kárászt igen szépet ugyan feleset.”991 486 1 5 60. július Léka Kanizsay Orsolya Nádasdy Tamásnak. Vida, 1988. 255. p. 487 Vida, 1988. 255. p.; Kemény, 1897. 571. p.; Lehoczky, 1894b. 160. p. 488 Saczai kastély (Semsey György birtoka) gyümölcsös kertjében lévő tóban csuka, potyka. MNL OL E 156 fasc 53. no. 31. Borostyánkői uradalomhoz tartozó Somfán az úr halastavában főleg potyka élt. MNL OL E 156 fasc 55. no. 67/2. 489 1 604. október 8. Thurzó, 1876b. 114- p. 490 MNL OLE 156 fasc. 21. no. 8. 491 Thurzó, 1876b. 296., 114. p. 98
