Benda Borbála: Étkezesi szokások a magyar főúri udvarokban a kora újkorban - Archívum Comitatus Castriferrei 6. (Szombathely, 2014)
A MAGYAR FŐÚRI UDVAROK - AZ ÉTKEZÉS TÁRGYAI: AZ ÉTELEK
A Nádasdyak kapuvári uradalmának egyik tavában, a borbáti tóban csukát, kárászt és pozsárt tenyésztettek (1587-1589) és január elejétől március elejéig-közepé- ig halászták.492 493 Az egyik évben a lehalászott halak 84%-a volt csuka, a másik évben az összes, a harmadikban pedig 60%. Az első évben kárászt és ún. sütőhalat is tartottak a tóban (ezek tették ki a halak 7%-át, illetve 9%-át), a harmadik évben pedig pozsárt (ezek aránya 40% volt). A borbáti tó halainak nagy részét Nádasdy Tamás Sárváron vagy Keresztáron tartózkodó udvarába küldték, kiegészítve máshonnan származó halakkal (ponttyal, csíkkal), és csupán kisebb hányadát fogyasztották el Kapuváron. Az első' évben (1687) a halak 90-92%-t, a második évben (1588) 100%-t, a harmadik évben 80-84%-t küldték Sárvárra és Keresztárra. Ez a mennyiséget illetőleg azt jelenti, hogy 1587-ben Kapuváron januártól márciusig az uraim asztalára jutott 37 csuka (az összes 8%-a), 14 kárász (10%-a), 7 keszeg (7%-a) és 4,5 idra csík (11%). A többi halat Sárvárra küldték, köztük az összes pozsárt. A harmadik évben (1589) Kapuváron januártól márciusig az uraim asztalára jutott a 112 csuka (16%- a), 33 ponty (19%-a) és 4 vödör csík (18%-a).49i A tavak között ún. „rekeszes” tavakkal (vagy más néven rekesztésekkel) is találkozhatunk.494 Ilyenek voltak például a sárospataki uradalom területén, ahol a „magyar és szepesi vagy réti halászok” kötelessége volt a tavak rekeszének behelyezése. „Vagyon az Told erdején felül egy nagy rekesz, melynek gondviselése ezeket illeti, annak becsinálásához az tavaszi árvíz apadásán minden esztendőnként tartoznak venni az hottikaiaktul tizen két forint ára fát magok költségén perf. Í2."49’ Ezeket a tavakat ugyanis úgy alakították ki, hogy amikor a folyók vízhozama bőséges volt, akkor a fokoknak496 nevezett képződményeken keresztül befolyt a területükre a víz. Majd, amikor megindult az apadás, akkor a befolyás helyénél elrekesztették őket, így tartván vissza a bennük lévő halakat.497 A halászó vizek egy részét uradalmi alkalmazottakkal halásztatták le, más részére pedig halászokat fogadtak, akik bizonyos halmennyiség fejében lehalászták azokat. A sárospataki uradalom tilalmas tavait lehalászó halászok a nagyhalak kétharmadát kellett, hogy leadják és egyharmadát tarthatták meg.498 A halászást azonban a főurak, sőt a főúri hölgyek is szívesen gyakorolták, természetesen alkalmazottak kíséretében. 492 MNL, OL E 185 41. cs. 9. t. Kapuvár. 493 Uo. 494 Erről részletesebben lásd Szilágyi, 1995. 98-108. p. 495 Sárospatak urbáriuma. 1631. június. Makkai, 1954- 191. p. 496 Fokoknak nevezték a magas folyó partokat megszakító nyílásokat, amelyeken a folyó vize a főmederből az ártérre kilépett, feltöltötte az alacsonyabban fekvő lapos területeket. Apadáskor pedig a víz egy része ugyancsak e fokokon keresztül távozott. 49' Bél Mátyás idézi Werner György 16. századi kamarai tanácsos beszámolóját e módszerről: „A parasztok mielőtt leapadnak a vizek, bizonyos sövényekkel elrekesztenek, hogy a visszaáramló vízzel el ne menjenek a halak. Ilyen módon ott éppúgy körülzárva tartják őket, mint a halastavakban.” Bél, 1984- 349. p.; Idézi még Szilágya, 1995. 106. p.; Andrásfalvy, 1973. 30. p. 498 Makkai, 1954. 191. p. 99