Benda Borbála: Étkezesi szokások a magyar főúri udvarokban a kora újkorban - Archívum Comitatus Castriferrei 6. (Szombathely, 2014)
A MAGYAR FŐÚRI UDVAROK - AZ ÉTKEZÉS ALANYAI: AZ ÉTELKÉSZÍTŐK, AZ ÉTELT PREZENTÁLOK ÉS (NEM UTOLSÓ SORBAN) MAGUK AZ ÉTKEZŐK
zésről szót ejtenek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy magyar területeken teljesen ismeretlen lett volna e tisztség és feladata! Ünnepi étkezések, például lakodalmak és halotti torok alkalmával az asztali szolgálatra rendelt familiárisok közül mindig kijelöltek egy „frisneidert” is. így például tudunk arról, hogy' Batthyány Erzsébet és Erdődy I. György' (1638), Batthyány Eleonóra és Esterházy László (1650), illetve I. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona (1666) lakodalmán is szolgáltak „frisneiderek.”2’9 Pálffy Géza a Fürschneidert a régi magyar kifejezésnek tartott elő- vagy felmetélő kifejezéssel fordítja.259 260 Mi e könyvben a szeletelő kifejezést használjuk, hasonlóan Réthelyi Orsolyához, aki Habsburg Mária, II. Lajos feleségének udvaráról írva fordítja így' a tisztséget.261 Tovább vizsgálva a magyar fó'úri udvarok asztali szokásait, megfigyelhető', hogy a Thurzó lányok 17. század elején tartott lakodalmain mindig szerepeltek ún. asztalokhoz látó gazdák, akiknek feladatáról nem olvashatunk pontos leírást, de néhány elejtett megjegyzésből rekonstruálható teendőjük. Thurzó Borbála (1612) lakodalmán például a főasztalnál ülő urak közül kijelöltek néhányat, hogy „az uraknak az asztalnál ülve gazdálkodjanak."262 263 Olyan előkelő főurakról volt például szó, mint Thurzó Szaniszló és Czobor Mihály. Ugyanakkor a familiárisok közül is kijelöltek embereket, hogy „ugyan az urak asztalánál kik szolgáljanak és gazdálkodjanak fenn állván ’,265 vagyis állva. A gazdálkodni kifejezés itt - értelmezésünk szerint - a szeletelést és a kínálást is magába foglalja, vágyás feladatuk a frisneider feladatának felelt meg. Asztalhoz látó gazdákat (itt palota- vagy főgazdáknak nevezik őket) a Batthyány I. Ádám udvarában különböző rangúak számára tartott lakodalmakon is kijelöltek.264 A már említett lakodalmi előkészületi feljegyzések (Eleonóra lakodalmára) egyikén ezt olvashatjuk: „Az fölső császár asztalához vigyázni a főgazda légyen, annak fiersnájdere Spaighli uram lészen, pocilatora (bortöltő) Náringer uram."265 Ezt akár úgy' is értelmezhetjük, hogy itt tulajdonképpen a főgazda alárendeltje volt a frisnaider (szeletelő) és a pocilator (bortöltő) is, vagyis itt csak kordinálta az étkezés közbeni „gazdálkodást.” A fenti források alapján arra következtethetünk, hogy egy- egy lakodalmi asztalhoz ún. gazdát rendeltek, akinek az asztalnál ülök étellel és itallal való ellátása volt a feladata, vagyis egyrészt, hogy’ mindig legyen mit enniük és inniuk az asztalnál ülőknek, másrészt, hogy felszeletelje vagy' felszeleteltesse az ételeket, kitöltse vagy kitöltesse bort. Rumpolt szerint a frisnaidernek - ahogy ez a fenti idézetből kiderül -, egy’ késre, egy villára és egy kanálra volt szüksége feladata elvégzéséhez. A magyar főúri leltárakban, ha nem is gyakran, de találkozunk ún. frisnaidernek való késekkel, ami ugyancsak arra utal, hogy időnként alkalmaztak szeletelőt (frisneider). A frisnaidernek való kések - a többinél szélesebb nyelűek lévén - alkalmasabbak voltak a felszeletelés műveletére, 259MNLOLP 1322 Föld. fam.no. 405.; Keltái, 2003. 125. p.; Thaly, 1881. 589. p. 260 Pálffy, 2004. 1013. p. 261 Réthelyi 2007. 262 Radvánszky, 1879a. 9. p. 263 Radvánszky, 1879a. 11. p. 264MNLOL P 1322 Föld. fám. no. 428., 431., 584. 265 Koltai, 2003. 125. p. 65
