Benda Borbála: Étkezesi szokások a magyar főúri udvarokban a kora újkorban - Archívum Comitatus Castriferrei 6. (Szombathely, 2014)
FELHASZNÁLT FORRÁSOK - ÍROTT FORRÁSOK
rangú ember fogyasztását tükrözik az adatok.'’ Ha a főúr elutazott valahová - például Pozsonyba vagy valamelyik fürdőhelyre pihenni akkor bár vittek magukkal élelmiszert, viszonylag jelentős napi bevásárlásra szorultak. E bevásárlásokat tükrözik például a Nádasdy számadások (1540-1550), amelyek Nádasdy Tamás nádor idejéből valók,'4 vagy ilyenek találhatók viszonylag nagy számban az Esterházy család levéltáraiban.'3 E számadástípus árulja el a legtöbbet a korabeli főúri táplálkozás szerkezetéről. Hasonló forrástípust képeznek az ún. vásárlási listák, amelyek abban különböznek a fentiektől, hogy ezek csak olyan élelmiszert tartalmaznak, amit otthon nem tudtak megtermelni a gazdaságban, ezért kellett megvenni. Néhány ilyen listát ki is adtak - így Bethlen Gábor erdélyi fejedelem vásárlásaiét (1615—1627)73 * * 76 * 78 vagy a Thurzó György gyerekeinek lakodalma alkalmából tett vásárlásokat (17. század eleje)." A Csáky levéltárban fűszervásárlásokról tanúskodó jegyzékek maradtak fenn a 17. század végéről.'8 A fenmaradt számadáskönyvek, számadások csupán egyes részleteit villantják fel a korabeli táplálkozási szokásoknak. Elsősorban az derül ki belőlük, hogy milyen élelmiszereket fogyasztottak akkoriban, de az nem, hogy milyen szerepet töltöttek be a táplálkozásszerkezetben, és milyen mennyiséget fogyasztott egy-egy ember. Ez utóbbiról pontosabb képet nyújtanak a praebendás listák és a limitációk. Az udvarban szolgáló emberekkel rangra való tekintet nélkül konventiókat (szerződéseket) kötöttek, amelyben rögzítették, hogy a szolgálatai fejében, mit tartozik adni neki ura. E fizetség részben pénzből, részben ún. praebendából (természetbeni juttatásból) állt. A praebendának részét képezte a szolgáló étkeztetése. Ez részben állhatott konyhán főzött ételből, részben pedig naponta vagy hetente kiadott élelmiszerből. Egyes alkalmazottaknak csupán élelmiszert utaltak ki, megfőzésük- ről maguknak kellett gondoskodniuk. A praebendás listákon az udvarban folyamatosan vagy időszakosan ott éleiket írták össze, és meghatározták, hogy kinek mennyi kenyér, bor, hús és egyéb természetbeni járandósága van. A legteljesebb ilyen listák Batthyány I. Adám udvaráról (1634-1655) maradtak fenn.'9 A különféle élelmiszer-limitációkban pedig az egy-egy asztalra kiszabott „élés” mennyiségét írták le. Ilyenek például Batthyány I. Adám böjti időszakra szóló limitációi,80 húslimitációi,81 Batthyány II. Adám asztali limitációja (1691/92).82 E két forrástípus hátránya az, hogy inkább az elvárásokat, a kívánalmakat fejezik ki, mint a valóságos fogyasztást. 73 MNL OLE 199 12. cs. V. t. 3., 4. ,4A MNL OL E 185 Számadások, vegyes anyagában található ez az anyag, amelyből már megjelent egy válogatás Kumorovitz L. Bernát szerkesztésében: Kumorovitz - Kállai, 1959a., 1959b. '5 Például Stubnyai hévízben való költségnek extractusa. 1640. április 29-június 27., Tárcsán való költségnek extractusa. 1629. július 2-től 26-ig. MNL OL P 123 Gazdasági iratok. Számadáskönyv Bethlen Gábor fejedelem vásárlásairól, 1615-1627. Radvánszky, 1888. 4-157. p. '1 Lásd Radvánszky, 1879b. 56-66. p. 78 MNL OL P 71 Háztartási számadások. 79 MNL OL P 1322 Föld. fám. no. 354. 1634-1655.; MNL OL P 1322 Föld. fám. no. 352. 1634-1651. 80 MNL OLP 1322 Föld. fám. no. 952., 1023. 81 MNL OL P 1322 Föld. fám. no. 378., 673., 674., 844. 82 Asztalok iránt való rendelésünk...” Koltai, 2001. 204-209. p. 25
