Benda Borbála: Étkezesi szokások a magyar főúri udvarokban a kora újkorban - Archívum Comitatus Castriferrei 6. (Szombathely, 2014)
A MINTÁUL SZOLGÁLHATÓ URALKODÓI UDVAROK - A HABSBURG-HÁZBELI MAGYAR KIRÁLYOK UDVARA
tisztségviselők, titkos tanácsosok, kamarások, udvarhölgyek, stb.) érkeztek a terembe. Utánuk jöttek az asztalhoz hivatalosak, legutoljára trónörökös, illetve késó'bb az uralkodó pár, akiket a magyar udvar- és fó'kamarásmester vezetett és a koronaőrök kísérték. Az asztalhoz ülés eló'tt rang szerinti sorrendben kezet mostak. 1625-ig a pohárnokmester volt az egyik főszereplő' a kézmosás rituáléjában. O öntötte a legelőkelőbb étkező kezére a mosdóvizet. 1638 után viszont többet nem kapott semmilyen szerepet. Helyét a nádor vette át. A nádor előtte ugyancsak szereplője volt a rituálénak, ő adta oda át a királynak a kézmosása után a kéztörlőt. 1638 után e szerepkörét az esztergomi érsek vette át. Az 1655. és az 1681. évi királyné koronázáson a nádor és az esztergomi érsek nem a király, hanem annak éppen megkoronázott hitvese kézmosásánál működött közre, a királynak pedig egy kevésbé rangosabb főrangú személy (1655-ben az ajtónállómester, 1681-ben Kéry Ferenc) öntötte a mosdóvizet, a törülközőt pedig a király egy-egy testvére (1655- ben Lipót főherceg, 1681-ben Eleonóra Magdolna) nyújtotta át. A 17. század végére az uralkodó pár kézmosásánál gyakorlattá vált, hogy saját bécsi főudvarmestereik működtek közre, kiiktatva a magyar tisztségviselők részvételét. Miután mindenki elfoglalta a helyét elmondták az asztali áldást (Benedicite). Az ételeket felszolgáló étekfogók száma 20 és 40 között váltakozott. Őket a magyar főúri családok gyermekeiből választották ki, és presztízskérdésnek számított, hogy mely nemzetségek fiai és milyen számban kerülhettek be. A század folyamán kialakult az a szokás, hogy az országgyűlésének alsó táblájáról is választottak feltörekvő köznemesi ifjakat.1325 Az asztalnál szeletelőként szolgálók általában olyan főrangúak voltak, akik vagy akkoriban éppen, vagy korábban a bécsi udvarban szolgáltak. Az országgyűlés alsó háza számára a városházán 1638-ban tíz kör alakú asztalt állítottak fel számukra itt, és egy-egy asztalnál tizenöten ültek. Kiszolgálásukat, beleértve kézmosásukat, bécsi udvarnokok, illetve előkelő pozsonyi polgárok végezték.1326 Az 1655. évi koronázási lakoma terítékéről A koronázási lakomák asztali rendjéről, rituáléjának egyes részleteiről fennmaradt forrásokat már többször feldolgozták, legújabban és legátfogóbban - mint már említettük -, Pálffy Géza. Eddig azonban arról még nem jelentek meg írások, hogy mit fogyasztottak ezeken a lakomákon és hogyan terítették meg az asztalokat. Egyedül az 1655. évi koronázási lakoma terítékéről tesz említést Pálffy Géza. Ő említi azt is, hogy a pohárszéket vagyis a pohárszék edényeket az ilyen alkalmakra a bécsi udvarból hozták. Az 1655. évi koronázási lakoma terítékéről annyi tudható, hogy melyik asztalra mennyi és milyen anyagból készült confectumnak (vagyis desszertnek) való csészét tettek. Az egy-egy asztalnál helyet foglalók rangját tükrözte az is, hogy milyen formájú asztalnál ültek, és hogy milyen csészékben adták fel nekik a desszertet: a hosszú asztal előkelőbb volt a kereknél, az ezüstedények az ónedényeknél. A királyi hosszú asztalnál kilenc személynek összesen 45 aranyozott confectumnak való ezüstcsészében (Schale mit Konfekt) adták fel a desszertet. A rangban második hosszú asztalnál helyet foglaló 48 személy összesen 70 ezüstcsészében kapta a 1325 Pálffy, 2004. 1042-1044. p. 1326MNLOLN 49 köt. 3. p. 194. 234
