Benda Borbála: Étkezesi szokások a magyar főúri udvarokban a kora újkorban - Archívum Comitatus Castriferrei 6. (Szombathely, 2014)
BEVEZETÉS
tárgyi világban nyilvánult meg. Az étkezés rituáléjában legalább annyian vettek részt, ahányan az asztaloknál ülve étkeztek. E rituáléban mindenkinek megvolt a saját szerepe, feladata, és ez szerves részét képezte udvari szolgálatuknak. Az étkezés tárgyi világa folyamatosan alakult a növekvő civilizációs igényeknek megfelelően, miközben továbbra is a házigazda gazdagságát, előkelőségét volt hivatott kifejezni. A tárgyi világ tehát egyrészt alá volt vetve az étkezési szokások változásának, másrészt továbbra is képviselte az étkezés reprezentációs jellegét. Az étkezési szokások megváltozása nemcsak a tárgyi világban jelentkezett, hanem a táplálkozás szerkezetének átalakulásában is. E változások részben a fent említett civilizációs változásoktól függetlenül következnek be. Ilyen Nyugat-Európa nagy részén a húsfogyasztás csökkenése, egyes új étel- és italfajták megjelenése (részben Amerika felfedezésének köszönhetően). Más részükre azonban, ha közvetve is, de hatottak a civilizációs és individualizációs folyamatok: ide tartozik a nemzeti jellegű konyhaművészet kialakulása, a fűszerhasználat csökkenése. Amikor elkezdtem vizsgálni a főúri udvarok táplálkozási szokásait, azt tapasztaltam, hogy az udvar társadalomszerkezetének pontos felvázolása nélkül nem lehetséges reális képet alkotnunk róla. A főúri udvarok táplálkozási szokásai alatt ugyanis az udvarban élő összes társadalmi réteg táplálkozási szokásait kell érteni. A jelenleg rendelkezésünkre álló források alapján az udvarban élő társadalmi csoportok majd’ mindegyikének szokásait feltérképezhetjük. A legtöbb természetesen a magasabb rangúak étkezéséről tudható meg, mégis például az asztali rendtartások vagy praebendás listák révén az alacsonyabb rangúakéba is bepillanthatunk. Bizonyos forrásoknál (például az étrendek esetében) fontos meghatározni, hogy mely rétegre vonatkoznak, mert különben könnyen magyar főúri szokásnak tulajdonítunk olyan dolgokat, amelyek mondjuk az őt szolgáló familiárisaira volt jellemző.2 * * 2 Erre egyik legjobb példa a későbbiekben Nádasdy familiáris étrendként emlegetett forrás (lásd: Források fejezet), amelyet először főúri étrendként azonosítottak (Belényesi, 1958.), majd felfedezték, hogy valójában a főúr (Nádasdy III. Ferenc) familiárisainak étlapjáról van szó (Kisbán, 1994.), és ez jelentős különbséget jelent. 12
