Benda Borbála: Étkezesi szokások a magyar főúri udvarokban a kora újkorban - Archívum Comitatus Castriferrei 6. (Szombathely, 2014)
A MAGYAR FŐÚRI UDVAROK - AZ ÉTKEZÉS TÁRGYAI: AZ ÉTELEK
csukákat és öreg pontyokat küldtem, a kik igen izessek is”5'3 A sózás mellett még aszalással, szárítással is tartósították a halakat. Bél Mátyás leírja a viza szárítási módját is: ,A halászok a fogás helyéhez legközelebb eő parton kétágú fákat állítanak fel párosával szép sorba, és a felül átfektetett rudakra, mint holmi bitójákra felakasztják a halakat. És hogy a tűző napon a száradó halak bomlásnak ne induljanak, késsel hosszában kettéhasítják, kibelezik, majd kihegyezett pálcikákkal belülről szétfeszítik őket. A napon ily módon száradó halak alá vályúkat tesznek, melyekben a kicsöpögő balzsírt felfogják, és a halászok ezzel kenik a csizmájukat,”514 Bél szerint a Tisza mentén is szárították a halakat, és a másik - a kemencében történő - halszárítási mód nem volt kedvelt, mivel a halak nagyon kiszikkadtak és szinte ehetetlenné váltak. Thököly Imre egyik gazdasági utasításában utal arra, hogy egyes helyeken „besózás” után volt szokás aszaltatok515 Az aszal tatás is többnyire a halászok, uradalmi alkalmazottak feladata volt, vagy a jobbágyoknak kellett ilyen formán beszolgáltatni a halakat. A sárospataki ún. réti halászoknak például előírták, hogy „az megholt halakat penigh azon harmados halasz biro meghasogattia es megh száraztia s be hoza az várban.”5'6 Az elpusztult halak tartósítása, majd későbbi elfogyasztása akkoriban természetesnek számított. A szárított halaknak - bár nem kedvelték - szintén jelentős szerep jutott a főúri udvarok élelmezésében.517 Főleg az udvarban élő alacsonyabb rangúaknak vagy a katonáknak szolgált táplálékul, de hosszú böjti időszakban, friss hal hiányában a főúri asztalokra is került belőle. így Batthyány I. Ádám is előírta böjti limitációjában, hogy saját asztalára is kerüljön „száraz hal”.5'6 Az említett étrendekben minimális az aszalt (szárított) hal fogyasztása. A januári Thurzó-féle főúri étrendben csupán három alkalommal ettek belőle készült ételt, ami az összes feltálalt halas ételnek alig 3%-a. A csejtei uradalmiak étrendjében két évében 2% ez az arány, csupán az első év - amikor a hideg tél miatt amúgy is viszonylag alacsony volt a halfogyasztás - márciusában-áprilisá- ban fogyasztották néhányszor. Az aszalt halhoz lehetett hasonló a pirított hal, amellyel azonban a leltárakban ritkábban találkozunk. Egy Kapuváron (1588) készült számadásban említik, hogy megpirítottak 30 csukát, mert „megholtak”.519 A szárított halakat a leltárak tanúsága szerint általában hordókban tárolták.520 A tartósításnak léteztek olyan formái, amit rövidebb időszakra való eltevés idején alkalmaztak. Halat gyakran küldtek egymásnak ajándékba szeretetből vagy tiszteletből,521 vagy egyszerűen, mert valahol halhiány mutatkozott.522 Ha a halszállítmánynak hosszabb utat kel515 Komárom, 1625. március 8. Merényi, 1901. 367. p. 514 Bél, 1984. 44. p. 515 „Másszor aszaltatni is szokták volt a besózás után, most is convertáltathatnék." Lehoczky, 1894b. 160. p. 516 Makkai, 1954. 191. p. 517 Szilágyi, 1977. 161. p. 518 Például „Az mint elrendeltük a böjti eleséget." 1646. február 18. MNL OL P 1322 Föld. fám. no. 739. 519 MNL OL E 185 Gazdasági iratok. Kapuvár. 520 Például: „A ház padján: apró, száraz csuka egy boroshordóval" Felső-baranyai udvarház (Baranyai Gáspár) 1671. MNL OLE 156 fasc. 145.no. 13. 521 „Hogy ezzel is szerelmemet hozzád megmutassam, egyéb ajándékot most nem küldhettem, hanem két kötés habamiczát küldtem.” Thurzó György feleségének. Gerencsér. 1594. október 22. Thurzó, 1876a. 119. p. 522 „A sovány böjthöz im valami sovány halakat is küldtem édes fiam. Örömest jobbakat is küldették, de mi is ilyenekkel élünk itt, s ezt is csak a mi szerencsénkre hozták ide mert csak ilyeneket sem kaphatunk." Merényi, 1901. 364- p. 102
