Benda Borbála: Étkezesi szokások a magyar főúri udvarokban a kora újkorban - Archívum Comitatus Castriferrei 6. (Szombathely, 2014)
A MAGYAR FŐÚRI UDVAROK - AZ ÉTKEZÉS TÁRGYAI: AZ ÉTELEK
lett megtennie, és frissen küldve megromlott volna, akkor előtte, gondosan „bécsinálták” vagyis megfőzték.323 Ha a halat „rosszul csinálták volt be', akkor útközben megromlott. ,Az pisztrángot igen roszul csinálták volt be, úgy annira, hogy mindenestül elromlott, még ide hozták. Tetüled, mint én édes lölkömtül, azt is jó néven vettem, de azoknak, az kik becsinálták meg nem köszönhettem, miérthogy az püspököknek be kérkedtem volt, hogy szép főtt pisztrángot küldök nekik, imár miattok szómban fogyatkozás leszen. Édes szivem, kérlek, külgy ismég mingyárast, de jobban csinálják be, és megnyomtassák, hogy meg ne romoljon az útban, és én is miattok szómban vétket ne vallják.”324 325 326 A rövid időre való tartósítás egyik formáját valósította meg Bethlen Miklós, amikor a rendelkezésére álló halak egy részéből kocsonyát készített: ,A Tiszában kiváltképen való sok szép halat fogtunk, Túrról, Ványáról és falukról sokat hoztak ajándékon is, pénzen is, én pedig a pénzt nem szántam. Látám kivált nyári üdőben, hogy a halat nem tarthatni; kurta tanácsot tűrték élésmester- és mindenesemmel Mohácsi Istvánnal, ki mindenik táborozásban hiba és panasz nélkül való jó szolgám volt, Isten nyugossza meg. Van-é ecet, zsálya, fenyőmag; Elég vagyon. Mondám a szakácsnak: Ennek a nagy pozsámak felét főzd meg, kit sóban, kit tiszta borssal, amás felét főzd kocsonyának; majd négy arasz volt a pozsár, ha nem nagyobb. Mond a szakács: Ki ördög látotott pozsár kocsonyátI En mondám; Meglátod te s én, ha elkészül. Hát olyan jó, csudáivá s csemegéivé eszik az urak. A szegény Haller Pált egyszer péntek nap egy tányér túró mellől hívta az inasom a pozsár kocsonyára; harmadnapig jól elállón tiszta fazékban a társzekérben és éjjel a vízzel megöntözött földben. Akárki próbálja meg, nem veszt ben.”3“3 Halfogyasztás a mennyiségek tükrében. Thurző asztalára az egy hónap alatt 135 libra (67 kg) vizát főztek meg. Egyik böjti nap ebédjére 25 libra (12 kg) vizahúst tálaltak gyümölcsös szószban. Ez azonban kirívóan nagy mennyiség volt. Inkább 10-13 librából (5-6 kg), vagy gyakran ennél is kevesebből (5-8 libra, vagyis 2-4 kg) készítettek többnyire egy ételt. Batthyány I. Ádám a böjti limitációjában a saját asztalára 13 libra sós vizát rendelt (1646),526 ami étkezésekként 6-7 librát (3-3,5 kg) jelent. Ez valamivel kevesebb annál, mint amennyi Thurzó asztalára került. Tíz év múlva (1656)’2' viszont már jóval kevesebbet rendelt mindenkinek, így saját asztalára is. Az uraimék asztalára kezdetben 8 libra (4 kg) viza járt, később már csak 5 libra (2,5 kg). Eleinte összesen 56 libra (28 kg) vizafogyasztást tervezett egy napra, ami a negyven napos böjti időszak alatt összesen 2240 fontot, vagyis 1120 kg tett ki.328 323 „Annak az ros halnak szerit nem teheti Kd, szépen megfőzni vannácskába rakatni s úgy költenék küldeni ide, én immár innen küldeném Kutik uramnak és gubernátor uramnak." Bossányi Judit Kubinyi Menyhértnek. Nagy-Ugrócz, 1677. június 6. Deák, 1879. 353. p.; Asszonyom anyám parancsolatjára is megszereztem imár az galóczákat, de addig elevenen tartatom és meg nem főzetem, az mig alá nem megyek." Árva 1597. január 29. Thurzó, 1876a. 206. p. 524 Thurzó György feleségének. Pozsony, 1599. március 8. Thurzó, 1876a. 275. p. 325 Windisch, 1955. 321. p. 326 ,Az mint elrendeltök a böjti éléséget" 1646. fehr. 18. MNL OL P 1322 Föld. fám. no. 739. ">"‘ ,yAz mint az böjti eleségnek volt az ellimitálássa." 1656. március. MNL OL P 1322 Föld. tam. no. 1276. 528 „Prebendabeli limitatiom az sós vizáról az: 40 napi böjtre így essék minden napra font no. 56. Tészen az állat fontot No 2240. Mázsa tészen No 22 font 40. Vagyon pedig viza mázsa 12 font 50, kell még ehhez mázsa 9 font 90.” Uo. 103
