Melega Miklós: A modern város születése; Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában - Archívum Comitatus Castriferrei 5. (Szombathely, 2012)
VÁROSNÖVEKEDÉS, UTCANYITÁSOK ÉS VÁROSRENDEZÉSI TÖREKVÉSEK
nagyvárosias, urbánus képének erősítése. Az épületállomány fiatalításának, a magassági szintek emelésének szükségességét a következő indokokkal támasztották alá: „a város szívében fekvő legnagyobb forgalmú utcákban még mindig igen nagy számban találhatók azok a régi időből megmaradt, viskószerű, úgy szépészeti, mint közegészségügyi szempontokból kifogásolható lakóházak, melyek fentállásukkal egyrészről az utca szabályozását teljesen megakasztják, más részről annak szépségét igen hátrányosan befolyásolják.”185 Az állami adómentességgel kapcsolatos kedvező tapasztalatok indíthatták arra a várost, hogy annak analógiájára - a helyi pótadó kedvezményrendszerének kidolgozásával - újabb hatékony eszközzel élénkítse az építkezési kedvet, enyhítse a lakásínséget. A város először 1894-ben élt a községi pótadó elengedésének eszközével, 20 évi adómentességet biztosítva azoknak, akik 1 év leforgása alatt házat építenek. Ezzel az intézkedéssel az volt a döntéshozók konkrét célja, hogy a városban a MÁV Üzletvezetőség felállítása kapcsán letelepülő vasúti alkalmazottak 120-150 családja számára elegendő lakás álljon majd rendelkezésre.186 10 évvel később, 1904-ben már egy hosszabb periódusra vonatkozó, összetettebb koncepciót alakítottak ki. Az építkezések ösztönözésére - az újonnan nyitott utcák mielőbbi kiépülése érdekében - szabályrendeletet alkottak az új házak pótadómentességéről. A rendelet alapján azok a házak, amelyek állami pótadómentességet élveztek, automatikusan megkapták a községi pótadómentességet is. Az 1910-ig felépülő házak tulajdonosait az állami adómentesség idejére felmentették a községi pótadó megfizetésének kötelezettsége alól. Azok számára, akik a város központi piacterén kétemeletes, a környező belvárosi utcákban pedig legalább egyemeletes házat építettek 1910 végéig, 20 évi pótadómentességet ítéltek meg.187 1910-ben - Szombathely további zavartalan fejlődésének biztosítása érdekében - újabb 10 évre meghosszabbították a pótadómentességet, mert bebizonyosodott, hogy ennek köszönhetően épültek ki teljesen új városrészek. Ez a támogatási rendszer az 1. világháborúig érvényben maradt.188 Mint láthattuk, a város a kedvezményrendszerek révén nem pusztán az építkezések számának szaporítását, hanem az épületállomány kor- és emeletszám szerinti minőségi összetételének javulását is igyekezett előmozdítani. 1895-ben a városban 962 földszintes, 155 egyemeletes és 17 kétemeletes épület állt. 1910-ig a földszintes házak mennyisége közel megduplázódott, 1762-re nőtt, az egyemeletesek száma 251, a kétemeleteseké 52, a háromemeleteseké három volt. Az emeletes épületek 14,6%-os aránya országos összehasonlításban a magasabb értékek közé tartozott. (Szombathelyen 1900-ban az emeletes házak az összes lakóépület 13%-át, Sopronban 32%-át, Győrben 23%-át tették ki.)189 Míg egy 1869. évi felmérés tanúsága szerint Szombathelyen - még a belvárosi utcákban is - sok fazsindelyes és zsúppal fedett tűzveszélyes épület létezett, 1897-ben már csak 10 zsúptetős házat írtak össze. Ez utóbbiak közül négyet életveszélyesnek nyilvánítottak, és lebontásra ítéltek, a többi ház tulajdonosát kötelezték, hogy javítás esetén a tető185 VaML Szvk. Kjkv. 149/1913. 186 VaML Szvk. Kjkv. 85/1893., 3/1894., 24/1894. 187 VaML Szvk. Kjkv. 2/1904. 188 VaML Szvk. Kjkv. 112/1910., 149/1913. 189 Hány ház van Szombathelyen. = Vvm., 1895. nov. 3. 5. p.; Thirring, 1912. 25-26. p.; Brenner, 1959. 172. p.; Pilkhoffer, 2004. 104-105. p. 76
