Melega Miklós: A modern város születése; Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában - Archívum Comitatus Castriferrei 5. (Szombathely, 2012)
VÁROSNÖVEKEDÉS, UTCANYITÁSOK ÉS VÁROSRENDEZÉSI TÖREKVÉSEK
két cseréppel fedessék újra.190 Szombathelyen így 1900-ban a - tűzvédelmi szempontból megbízhatóbb és tartósabb - cseréppel fedett házak aránya az összes lakóépülethez viszonyítva már elérte a 97%-ot, ami országos viszonylatban egyedülállóan magas értéknek számított. A város ezzel megeló'zött minden dunántúli települést - Pécs 96,6%, Sopron 72,6%, Győr 41,2% - és Budapestet is. A lakóházak falazata szempontjából is hasonlóan magas értékek jellemezték Szombathelyt. A téglából, vagy kőből épült házak részesedése 97,3%-ot tett ki, amit csak Fiume és Sopron tudott némileg túlszárnyalni, Budapest, Pozsony, Győr és a többi dunántúli település azonban Szombathely mögé szorult a rangsorban. Az emeletes, kőből és téglából épült, cseréppel fedett házak magas aránya révén Szombathely külső képében is rendkívül korszerű, városias megjelenésű település volt. A lakásokban egyre gyakoribbakká váltak a fürdőszobák és a cselédszobák, amelyek magasabb életminőséget biztosítottak a tehetősebb polgároknak. Szombathelyen a lakások 5,2%-ához tartozott cselédszoba, 2,7%-ához fürdőszoba. Ez az érték Győrben 8,7% és 4,8%, Sopronban 6,4%, illetve 3,4% volt.191 Az építőanyagok, illetve lakóházak minőségére, és a szintszámok előírására a városnak építéshatósági jogköre következtében direkt eszközök is a rendelkezésére álltak. Az építési szabályrendelet, illetve az engedélyeztetési és használatbavételi eljárás kapcsán a tanács folyamatos ellenőrzést alatt tartotta az épített környezetet. Szombathely első építésügyi szabályrendelet-tervezete 1883-ban készült, a megfelelő bécsi rendelet egyszerű lefordításával. Miután a Belügyminisztérium ennek módosítását, és a szombathelyi viszonyokra való adaptálását rendelte el, a város a minisztériumi direktívák figyelembevételével, Kőszeg szabályrendeletét is felhasználva készítette el a végleges változatot, amelynek közgyűlési elfogadására 1884-ben került sor. Tuczentaller Lajos kőszegi mérnök azonban komoly aggályokat fogalmazott meg a szöveg belső következetlenségeivel és hibás fogalomhasználatával kapcsolatban, ezért az alispán újra felterjesztette a belügyminiszterhez, de onnan átvizsgálás után változatlan formában küldték vissza az immár jogerőre emelkedett szabályzatot. A 89 pontból álló rendeletet csak ezután, 1885-ben hirdették ki Szombathelyen. A korabeli városi építészeti rendeletektől elvárható módon a szabályzat pontosan meghatározta az építéshatósági engedélyeztetés menetét, elkülönítve a hivatali jogköröket. Minden nagyobb építkezést és átalakítást engedélykötelessé tett, előírásokat fogalmazott meg a tervek készítésére és felülvizsgálatára, az építési vonalak és telekfelosztások megállapítására vonatkozóan. Rögzítette az építkezési szabályokat, az építőanyagok, falak, gerendák, fedélszékek, kémények, emésztőgödrök és nyílászárók műszaki paramétereit, valamint kitért az ipari létesítmények elhelyezésének és felépítésének szabályaira.192 A rendelet paragrafusain, illetve az építési engedélyeztetési eljárás folyamán meghatározott egyedi előírásokon túl alkalmanként a város közgyűlése is hozott olyan ha190 Szombathely csinosodása érdekében. = VL, 1869. jún. 20. 2. p.; Zsuptetó'k Szombathelyen. = Vvm., 1897. jún. 20. 6. p. 191 Hány ház van Szombathelyen. = Vvm., 1895. nov. 3. 5. p.; Thirring, 1912. 28-31. p.; Brenner, 1959. 172. p.; Pilkhoffer, 2004. 96-103., 111. p. 192 VaML Szv. pg. Közig. ir. III. 20/1884-, III. 12/1885.; VaML Szv. MH Mú'sz. ir. 1. dob.; VaML Vszlgy. 10. sz. Szészr. 1884-; Szilágyi I., 2005. 25-26. p.; A Szilágyi István által említett 343. §-t tartalmazó szabályzat valójában egy hibásan datált, századforduló után keletkezett rendelet. 77
