Melega Miklós: A modern város születése; Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában - Archívum Comitatus Castriferrei 5. (Szombathely, 2012)

SZOMBATHELY A DUALIZMUS KORI MAGYAR VÁROSHÁLÓZATBAN

szere a régió kereskedelmi forgalmát, gazdasági javait még inkább a vármegyeszékhelyre kon­centrálta. 1883-ban a Szombathely-Kó'szeg, 1889-ben a -Szombathely-Pinkafő', 1891-ben a Szombathely-Pozsony, 1894-ben a Szombathely-Rum vonalakat adták át. A tudatos vas- útfejlesztési gyakorlatnak révén a vármegyeszékhely a Nyugat-Dunántúl legnagyobb vasúti csomópontja lett. A helyi érdekű vonalaknak is köszönhetően a századfordulón 11 irányba ágaztak szét a város közlekedési kapcsolatai, csakúgy, mint Budapest esetében. A vasúti vo­nalak számát tekintve Szombathely a 20. század elején a rendezett tanácsú városok között és a Dunántúlon is az első helyen állt. Hat vonalával országos viszonylatban Budapest, Temesvár és Szatmárnémeti után következett, Miskolccal, Debrecennel és Szabadkával osztozva a negyedik helyen. Szombathely vasúthálózatbeli rangját fémjelezte, hogy az állam 1895-ben ide telepítette a MÁV Üzletvezetőségét, amelynek illetékességi területe a városban működő járműjavító műhelyhez hasonlóan a vármegyehatárokon túlnyúlva, a Dunántúl nagy terüle­teire terjedt ki. Szombathely a Nyugati Vasútvonal mentén sorakozó 42 állomás között már 1875-ben a legnagyobb kereskedelmi forgalmat bonyolította le. A pályaudvar személyforgal­ma a 20. század első évtizedében meghaladta az évi 2 millió főt, amivel a város Budapest és Pozsony után Magyarország harmadik legnagyobb utasforgalmi központjának rangját nyerte el. A település kereskedelmi potenciálját fémjelezte, hogy évi 4 millió q-t meghaladó vasúti teher-, illetve áruforgalma alapján az országos rangsorban Budapest, Temesvár és Szabadka után a negyedik helyen állt. A Vas vármegyei kereskedők több mint fele Szombathelyen lakott, a város virilistáinak majd egynegyede is ebből a foglalkozási kategóriából került ki. A helyi érdekű vonalak kiépülése elősegítette a település vonzáskörzetében található községek áruinak beáramlását, megerősítette a város kereskedelmi központi szerepét. A szerencsés közlekedésföldrajzi fekvésének, és az osztrák tartományok közelségének köszönhetően a kül­földre irányuló kereskedelmi forgalom, különösen a gabonakivitel virágzott. Az 1880-as évek végéig a város kereskedelmének nem kedvezett az európai méretű gabonaértékesítési válság és a Nyugati vasút tarifapolitikája, amely drágította a szállítási költségeket. Az 1889-tól élet­be léptetett zónatarifa aztán igen kedvező hatást gyakorolt, megnövelve a helyi kereskedők versenyképességét. A 20. század elején a vármegyében megtermelt gabona 60%-a exportra került, az osztrák tartományok és Bajorország is igényt tartott a vasúton szállított olcsó magyar gabonára. Az 1880-as évek elejétől a marha- és sertéskereskedelem, az 1890-es évektől a fakereskedelem is fellendült, de a cukorrépa, burgonya és takarmányok jelentős része is ex­portra került. A közvetítő kereskedelemből Szombathely, mint a vármegye legnagyobb vasúti csomópontja és gabonapiaca, sokat profitált.50 A város gazdaságában vitathatatlanul kiemelkedő szerepet játszó kereskedelem mel­lett a dualizmus időszakában megindult a nagyipar kiépülése is. A dinamikusan fejlődő gaz­daságú település, a rendelkezésre álló szabad munkaerő, a folyamatosan bővülő felvevőpiac és a jó forgalmi adottságok vonzották az ipari üzemek megtelepedését, bár Szombathely soha nem vált tipikus gyáripari központtá. A városban - az 1900. évi statisztikai kimu­tatások szerint - 15 „ipari nagyvállalat” működött. A helyi nagyipar profiljában kiemelt 50 VaML Alisp. Közig ir. VI. 100/1881.; VaML Szvk. Kjkv. 16/1877.; Kárpáti, 1894. 483-528. p.; Balogh, 1898. 442-444-, 449., 466-467. p.; A város virilistái. = Vvm., 1902. okt. 17. 3. p.; Éhen, 1905. 3., 35­44. p.; Thirring, 1912. 363-369. p.; Brenner, 1959. 142-147. p.; Katus, 1979. 931. p.; Erdó'si, 1984. 58. p.; Gyáni, 2000. 149. p.; Frisnyák Zs., 2003. 314. p.; Beluszky - Győri, 2005. 60. p.; Csendes, 2005a. 7. p.; Csapó - Kocsis, 2006. 20. p. 38

Next

/
Oldalképek
Tartalom