Melega Miklós: A modern város születése; Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában - Archívum Comitatus Castriferrei 5. (Szombathely, 2012)
SZOMBATHELY A DUALIZMUS KORI MAGYAR VÁROSHÁLÓZATBAN
hangsúlyt kapott a mezőgazdasági gépgyártás. A 19. század közepén alapított családi vállalkozásokból kinövő két nagyvállalat közül a Mayer E. Fiai gépgyár az 1910-es években már 500, a Pohl E. és Fiai gyár 400 munkást foglalkoztatott. A vállalatok mezőgazdasági gépeket, malomberendezéseket, vas- és fémöntvényeket, turbinákat, majd a századfordulótól kezdve benzin- és dízelmotorokat is gyártottak. Minőségi termékeik keresettek voltak a hazai és osztrák piacon, de Oroszországba, Romániába, Szerbiába és Bulgáriába is szállítottak. A nagyüzemek közé tartozott az 1871-ben létrehozott vasúti járműjavító műhely, ahol a 20. század elején 500 munkás dolgozott. Ugyanekkor létszámmal működött az 1899-ben, Doctor Herman S. cseh gyáros által alapított szövőgyár is. A könnyűipart képviselte még három bőrgyár, az élelmiszeripart két nagyteljesítményű gőzmalom és két ecet- és szeszgyár. Szombathelyen meghatározó jelentőséggel bírt az építőanyag-ipar is. A város hat téglagyárában több mint 300 munkás dolgozott. A nagy körkemencékben évi 20 millió téglát állítottak elő, amelynek egy része a vármegyén kívül talált piacra. A cement- illetve betonipar területén három nagyobb cég működött. Közel 100 munkás dolgozott a nagy fűrésztelepeken és fafeldolgozó üzemekben - Wolf, Geist, Holczheim ahol elsősorban Stájerországból importált alapanyagokat dolgoztak fel. A város vegyiparát egy 130 főt foglalkoztató gyufagyár, egy szappangyár, valamint a légszeszgyár képviselte. A város téglagyárainak, valamint bőr- és malomiparának termékei jelentős arányban kivitelre kerültek, és az osztrák piacon leltek gazdára. A város nagyipari létesítményibe a dualizmus időszakában 7-9 millió K értékű tőkét ruháztak be.51 Az ipari és kereskedelmi pozíciók mellett a hitelszervezet is fejlett volt. A vármegye legnagyobb pénzintézetei, a Szombathelyi Takarékpénztár Rt. (1867), a Szombathelyi Általános Takarékpénztár Rt. (1875), a Vasmegyei Takarékpénztár Rt. (1885) és a Mezőgazdasági Takarék- és Hitelbank Rt. (1897) a városban működtek. A századforduló után alakult a Szombathelyi Iparosok Takarékpénztára (1905), a Nyugatmagyarországi Gazdasági Takarékpénztár (1908), A Vármegyei Központi Takarékpénztár (1911) és a Szombathelyi Egyházmegyei Takarékpénztár (1912). A nagyszámú, jelentős betéti állományú helyi takarékpénztárak mellett kiemelt rangot kölcsönzött a városnak az Osztrák-Magyar Bank fiókjának 1900-ban történt ide telepítése. A magyar városhálózat pénzintézeti funkcióit, illetve hierarchiáját vizsgáló Gál Zoltán kutatási eredményei szerint Szombathely a korszakban nemcsak regionális, hanem országos szinten is jelentős pénzügyi-pénzintézeti központnak számított. A banki betétforgalmi adatok alapján a 20. század első évtizedében az elsőrangú „regionális-innovációs centrumok” közé tartozott, a dunántúli városok közül mindössze Székesfehérvár, Győr és Pécs előzte meg a rangsorban.32 A város gazdaságának szerkezete tükröződik a különféle foglalkozási csoportok arányaiban. A századfordulós állapotokat bemutató 3. ábra alapján látható, hogy a lakosság legnagyobb részét az ipar foglalkoztatta. A 35%-os részesedés dunántúli viszonylatban Győr után a legmagasabb, de országos szinten is kimagasló volt. Szombathely közlekedési csomópont jellegéből adódóan az ipar után a közlekedési ágazatban dolgoz31 Kárpáti, 1894. 486-528. p.; Balogh. 1898. 455-474. p.; Szombathelyi benzinmotorok. = Vvm., 1901. máj. 19. 7. p.; Alapítási tervezet a Mayer-féle r.t. ügyében. = Vvm., 1902. jan. 26. 4. p.; Éhen, 1905. 33-37. p.; Bodányi, 1910. 202-221. p.; Thirring, 1912. 300-301. p.; Brenner, 1959. 147-148. p. 32 Balogh, 1898. 469., 473. p.; Az osztrák-magyar bankfiók. = Vvm., 1900. szept. 16. 6. p.; Éhen, 1905. 42. p.; Brenner, 1959. 149. p.; Gál, 1997. 61-65. p. 39
