Melega Miklós: A modern város születése; Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában - Archívum Comitatus Castriferrei 5. (Szombathely, 2012)
AZ INFRASTRUKTURÁLIS MODERNIZÁCIÓ EREDMÉNYEI
AZ INFRASTRUKTURÁLIS MODERNIZÁCIÓ EREDMÉNYEI SZOMBATHELY MŰSZAKI INFRASTRUKTÚRÁJA ORSZÁGOS MÉRLEGEN A hazai városállomány infrastrukturális fejlettségének összehasonlítására alkalmas komplex adatsorokat szolgáltat a Thirring Gusztáv szerkesztésében 1912-ben napvilágott látott „A magyar városok statisztikai évkönyve” című kötet. Az itt közölt adatok segítségével rekonstruálható a 20. század eleji magyar városhálózat infrastrukturális ellátottsága, illetve a települések között kialakult hierarchikus rangsor.1150 Az adatoknak egy speciális táblázatba foglalt összesítése nyomán a városhálózaton belül - az infrastrukturális fejlettségi szinteknek megfelelően - hat kategória vált elkülöníthe- tővé. Az I. csoportba, a „teljes körű infrastruktúrával rendelkező város”-ok közé mindössze négy magyar településnek sikerült bejutnia. A legmagasabb pontszámmal járó első helyet az ország legfőbb innovációs központja, Budapest szerezte meg, ezután a községesítési programja révén kiemelkedő Pozsony, majd holtversenyben Nagyvárad és Szombathely következett. Ezek a városok voltak Magyarország legfejlettebb színvonalú, komplex műszaki infrastruktúrával ellátott települései. A II. kategóriát az egy-egy infrastrukturális elemet már nélkülöző, de még mindig „erősen fejlett infrastruktúrájú város”-ok, nevezetesen Kassa, Kolozsvár, Arad, Sopron, Szeged és Győr képviselte. AIII. csoportba sorolható 11 város esetében már két-két infrastrukturális elem hiányzott a teljes palettáról, ugyanakkor még több helyen előfordult a magasabb hierarchiaszintet jelző villamosvasút. E „fejlett infrastruktúrájú város”-ok közül Marosvásárhely, Pécs, Miskolc, Debrecen és Temesvár emelhető ki. A IV. kategóriába, azaz a „közepesen fejlett infrastruktúrájú város”-ok közé sorolható 34 település többségében már három szolgáltató rendszer hiányzott, villamosvasút pedig Üjpest kivételével már sehol sem fordult elő. A kategória nagyszámú középvárost tömörített, köztük a fejlettebb infrastruktúrájú Pápa, Brassó, Eger, Kaposvár, Veszprém, Székesfehérvár és Újpest településeket, valamint a gyengébben teljesítő Szekszárd, Zalaegerszeg, Kecskemét és Nagykanizsa városokat. Az V. csoportba 39 „gyengén fejlett infrastruktúrájú város”, zömében alföldi, felvidéki és erdélyi települések tartoztak, amelyek körében gázgyárak, vízművek és csatornarendszerek már csak elvétve tűntek fel. A szerény színvonalú útburkolatok és a fejletlen tömegközlekedés mellett a telefonhálózattal és az elektromos művel való ellátottság arányának romlása is szembetűnő volt. A legalsó, és egyben legnépesebb VI. kategória „fejletlen infrastruktúrájú város”-ai közé 43 hazai település tartozott. Az ide sorolt városok közös jellemzője, hogy a magasabb hierarchiaszintet képviselő közüzemek közül a gázgyárak már egyáltalán nem fordultak elő, de vízvezetékek és csatornázás is csak elvétve. 1150 A magyar városok statisztikai évkönyvének adatsorai alapján a magyar városhálózat egészének infrastrukturális fejlettségét, hierarchiáját és a regionális különbségek megnyilvánulását korábban még nem elemezték. A hierarcikus rangsor rekonstruálására alkalmas pontrendszer alapján szerkesztett táblázat jelen kötetben terjedelmi okokból nem közölhető, a kiindulási alapul szolgáló doktori értekezés függelékében azonban megtalálható; Thirring, 1912. 360-362., 380-381., 414-425., 429-430., 434-442. p. 378
