Melega Miklós: A modern város születése; Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában - Archívum Comitatus Castriferrei 5. (Szombathely, 2012)

INFRASTRUKTURÁLIS BERUHÁZÁSOK ÉS A VÁROS PÉNZÜGYEI

Szombathely az összes rendezett tanácsú város között ugyan a harmadik legnagyobb adósságállománnyal „büszkélkedhetett”, gazdasága azonban mégsem roppant össze a tartozások súlya alatt, miközben más települések sokkal mélyebb adósságválságba jutottak, és esetenként a kölcsöntörlesztések felfüggesztését is kérvényezniük kellett.1148 Szombathely városának, illetve polgárainak csak 2 évtizedig kellett nyögnie az adósságok terheit, mert az 1. világháború és az azt követő földcsuszamlásszerű változások, a gazdasági összeomlás és a hiperinfláció eltörölte a régi világot, annak minden előnyével, és terhes örökségével, adósságterheivel együtt. Az 1917-től felgyorsuló, az 1920-as évek elejére teljesen elszabaduló inflációs spirál megállíthatatlan pénzromlást, a békeidőkben felvett hitelek reálértékének folyamatos devalvációját idézte elő. Ez Szombathely szempontjából rendkívül kedvező folyamat volt, hiszen automatikusan megszabadította a várost a korábban felvett kölcsönök terhétől, miközben természetesen óriási tőkeveszteséget idézett elő a másik oldalon, a pénzintézeteknél. A megváltozott nagyságrendeket jól érzékelteti, hogy Szombathely az 1920-as évek elején - a háztartás gazdasági összeomlásának megelőzése érdekében - működési költségekre és új beruházásokra már egy 120 millió K-s hitel felvételére kényszerült. Ehhez képest eltörpült a háború előtti időszakban felhalmozódott, egykor hihetetlenül magasnak tűnő 10 millió K-s adósságállomány, amelynek végtörlesztése nem is okozott különösebb gondot. 1923-1924 folyamán - az infláció okozta pénzbőség és pénzpiaci konjunktúra csúcspontján - egy mindössze 2000 öl2 kiterjedésű községi tulajdonú ingatlan értékesítéséből, építési telek eladásából származó bevételből vissza tudta téríteni Szombathely azokat az elértéktelenedett kölcsönöket, amelyek a dualizmus fél évszázada alatt halmozódtak fel, és felvételük időszakában eredetileg még olyan nagyságrendet képviseltek, hogy az egész település teljes körű közműhálózatának megteremtését és a nagyszabású középítkezések lebonyolítását is lehetővé tették. A városvezetés ekkoriban már nem is annyira a visszatérítendő kölcsönök nagysága, mint inkább hosszú futamidejük lélektanilag nyugtalanító hatása miatt szorgalmazta a mielőbbi végtörlesztést; hogy ne kelljen a beláthatatlanul távolinak tűnő 1970-es évekig fizetni a dualizmus kori beruházásokat lehetővé tevő kölcsönöket. Ilyen módon - ezzel egyidőben - sok magyar város szabadult meg adósságaitól, köztük az infrastrukturális fejlesztések révén Szombathelyhez hasonlóan tetemes adósságállományt felhalmozó Marosvásárhely is.1149

1148 VaML Szvk. Kjkv. 98/1907.

1149 VaML Szvk. Kjkv. 98/1907., 151/1923., 152/1923., 244/1923., 350/1923., 132/1925.; VaMLSZJB Pk. ír. I. 5401/1920.; Thirring, 1912. 52-54. p.; Tomka, 1996. 62., 71-72., 74., 79-82. p.; Pál, 2004. 44. p.

377