Melega Miklós: A modern város születése; Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában - Archívum Comitatus Castriferrei 5. (Szombathely, 2012)
INFRASTRUKTURÁLIS BERUHÁZÁSOK ÉS A VÁROS PÉNZÜGYEI
pótadóból. Az adónem relatív jelentó'sége a századfordulótól - a fogyasztási adókból származó jövedelmek elapadása miatt - még tovább nőtt, különösen, hogy kulcsát is folyamatosan emelték. Mindezek eredményeként az 1900-as években - a kölcsönpénzek növekvő aránya ellenére - a bevételek már 15-20%-át biztosította a pótadó. Az ebből származó jövedelem háromszorosan múlta fölül a nagyságrendben közvetlenül utána következő legnagyobb tétel, a borital- és húsfogyasztási adó értékét, három és félszeresen a házbérfillér, hatszorosan a helypénzjövedelem és tízszeresen a fogyasztási adópótlék mértékét. Az összes adóbevétel 40-50%-át tette ki a pótadó, ami némileg meghaladta a Budapesten szokásos 30-40% közötti részesedést. A pótadóbevételek azért játszottak Szombathelyen hangsúlyosabb szerepet, mert a fővárosban alkalmazott adókulcs (1908 előtt 25%, azután 33%) - a szombathelyivei ellentétben - országos szinten a legalacsonyabbak közé tartozott.1108 A pótadóból befolyó jövedelem és a kivetési kulcs a dualizmus kori Szombathelyen változó ütemben ugyan, de folyamatos emelkedést mutatott. (19. ábra) Az adóbevételek látványos növekedése egyszerre származott az alkalmazott adókulcs emelkedéséből és a helybeli lakosság, azaz az adóalanyok számának gyors gyarapodásából. A pótadó mértéke az 1870-es évek elején mindössze 10%-ot tett ki, majd az 1873. évi gazdasági világválság előidézte pénzügyi nehézségek közepette a város kénytelen volt mértékét egyszeriben duplájára emelni. Az 1880-as években 30% feletti kulcs állandósult, a 40%-os küszöböt először 1892-ben lépte át, majd 1 évvel később az 50%-ot is. Az 1890-es évek végén lebonyolított infrastruktúra-fejlesztési program idején a pótadót még sikerült 55%-on stabilizálni, ami a korabeli győri (58%), vagy soproni (63%) érték alatt maradt. A kölcsönökből megvalósított beruházások azonban olyan mértékben megemelték a település adósságállományát, hogy a deficit fedezésére a pótadót 1903-tól kezdve 65%-ra kellett emelni. 1910-ben a kivetési kulcs elérte a 70%-ot, majd az évtized hátralevő részében megközelítette a 80%-ot. 1904-től a pótadó korábbi kivetési gyakorlatán is módosítottak az igazságosabb teherviselés érdekében. Korábban ugyanis minden állami adó, azaz a földadó, házbéradó, kereseti adók, gazdasági társaságok adója, tőkekamat- és járulékadó után egységesen vetették ki az adókulcsot, függetlenül attól, hogy a befolyó jövedelmekből milyen típusú kiadásokat fedeztek. 1904-től kezdve aztán a minden lakost érintő közigazgatási kiadások fedezetére az összes állami adóra vetítve egységes kulcsot alkalmaztak, majd a földbirtokokkal kapcsolatos kiadások fedezésére a földadóra kivetettek egy újabb pótlékot, végül a földadó kivételével az egyéb állami adóra kiróttak egy további százalékot a város közbiztonsági, rendészeti feladatainak ellátására. A társadalmi igazságosság elve alapján a földtulajdonnal is rendelkező polgárok az 1910-es évektől a többi adózónál összességében magasabb, 110-130%-os kulcs alapján fizettek.) A dualizmus időszakát tekintve a pótadó mértéke nyolcszorosára, az ilyen jogcímen befolyó jövedelem - részben az inflációs hatások révén - 227-szeresére növekedett.1109 1108 Sípos, 1996. 100-110. p. 1109 VaML Szvk. Kjkv. 65/1903., 132/1903., 99/1904., 81/1906., 278/1912., 208/1913.; A város csődje. = Vvm., 1898. nov. 3. 1. p. 353
