Melega Miklós: A modern város születése; Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában - Archívum Comitatus Castriferrei 5. (Szombathely, 2012)
INFRASTRUKTURÁLIS BERUHÁZÁSOK ÉS A VÁROS PÉNZÜGYEI
A szolgáltatásból származó jövedelmek Szombathelyen a 19-20. század fordulójától, a közműrendszerek kiépítésétől kezdve váltak önállóan megjeleníthető tétellé a bevételi szerkezetben. E kategória elkülönülése egyértelmű jelét adta a városgazdálkodás modernizációjának, és hűen tükrözte az újszerű feladatokat felvállaló szolgáltatásszervező város modelljének gyakorlati térnyerését. A szolgáltatásból származó jövedelem azonban meglehetősen szerény nagyságrendet képviselt, az összbevételek mindössze 4-6%-át tette ki, ami messze elmaradt az e téren mintaadónak tekinthető főváros eredményeitől, ahol az 1890-1913 közötti időszakban 15-20%-os részesedési arány volt jellemző. Ezt a nagyságrendi különbséget az okozta, hogy Szombathelyen a községesítési törekvések a magántőke ellenállása, és a település anyagi gyengesége miatt zátonyra futottak, így az igazán nagy bevételt termelő monopolisztikus szolgáltató vállalatok - gáz- és elektromos művek, villamosvasút - közül egy sem került városi kezelésbe. A községesítési program félbeszakadásával magyarázható, hogy míg Budapesten a közüzemek együttesen jelentős bevételi többletet termelve növelték a város bevételeit, a szombathelyi vízmű egymagában állva veszteséges vállalkozás maradt. Szombathelyen a századfordulón a szolgáltatásból származó jövedelem 60%-át a vízmű pénztár, 16%-át a csatornaalap biztosította. A közvágóhíd 17%-kal járult a bevételekhez, a fennmaradó rész a temetkezési szolgáltatásból, jégeladásból és a pöcegödrök tisztításából folyt be. Az 1900-as években a szemétszállítási üzem megindulásával, a népfürdő megnyitásával, majd 1913-tól a csatornajárulék bevezetésével nőttek az ilyen típusú jövedelmek és erősödött a bevételi szerkezetben a szolgáltatások aránya. Az 1910-es években a csatornajárulékot is kezelő vízműből 100.000-170.000 K, a jéggyárból 90.000-100.000 K, a szemétszállítási díjból 20.000-30.000, a csatornaalapból 60.000-80.000 K folyt be.1110 A bevételi oldal állandó 10-12%-os részesedésű elemét alkották az „egyéb” címszó alatt összefoglalt jövedelmek. Ezek a különféle jogcímeken a városnak juttatott vármegyei hozzájárulást, idegen hatóságok és a hadsereg költségtérítéseit, magánszemélyek adományait, a bevételi oldal átfutó tételeit és az ún. „vegyes jövedelmeket” foglalták magukban.1111 Az 1910. évi adatokat ábrázoló kördiagramon új elemként tűnik fel a mindösz- sze 3%-os részesedésű államsegély, jelezvén, hogy a magyar állam a nyugat-európai normáktól eltérően mennyire minimális pénzügyi támogatásban részesítette a városokat. Az 1909-től kezdve éves rendszerességgel kiutalt összeget minden városnak, így Szombathelynek is közigazgatási alkalmazottai bérezésére kellett fordítania. Szombathely 1909-ben 20.000 K, 1913-ban már 30.000 K államsegélyt kapott a Belügyminisztériumtól. A támogatást a város vezetése aránytalanul kevésnek érezte, teljes joggal, hiszen ugyanakkora dotációban részesült, mint Komárom, Selmecbánya, vagy Kiskunfélegyháza, holott a vasi vármegyeszékhely rendőrségi, adókezelési, katonai, és közegészségügyi kiadásai - ami alapján elvileg folyósították az államsegélyt 100.000 K-t tettek ki, míg az említett kisvárosokban csak 70.000-80.000 K-t. 1110 VaML Szvk. Kjkv. 81/1878., 130/1908., 48/1909., 49/1909., 191/1913., 7/1914-, 108/1914., 158/1914-, 148/1916., 174/1916., 79/1917.; VaML Szvsz. Költs. 1870-1918.; VaML Szvsz. Zsz. 1901., 1903-1905., 1907-1918.; Éhen, 1901. 128. p.; Lukács, 1909. 472-476. p.; Madarassy-Beck, 1909. 674-676. p.; Ripka, 1910. 128-132. p.; Sipos, 1996. 97., 118-125., 145-146. p. 1111 Szvsz. Költs. 1870-1918.; VaML Szvsz. Zsz. 1901., 1903-1905., 1907-1918. 354
