Melega Miklós: A modern város születése; Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában - Archívum Comitatus Castriferrei 5. (Szombathely, 2012)
INFRASTRUKTURÁLIS BERUHÁZÁSOK ÉS A VÁROS PÉNZÜGYEI
stagnáltak. Az 1900-as évek derekától - a javuló makrogazdasági környezetben - a megelőző évtizedben tapasztaltakhoz hasonló ütemű fejlődés indult meg, aminek következtében az 1910-es évek elejére a bevételek átlépték a 2 millió K-s küszöböt. Az 1910-es években mutatkozó, minden korábbit felülmúló növekedés a háború teremtette konjunktúra és az infláció erősödésének következménye volt, a kölcsönügyletek ebben a felfutásban már nem játszottak érdemi szerepet. A Szombathely rendelkezésére álló gazdasági erőforrások gyarapodásának dinamizmusát jelzi, hogy 1890-1913 között a bevételek összege 502%-kal növekedett (kölcsönök nélkül 457%-kal). Ezzel egyidőben a rendkívül gyorsan fejlődő fővárosban - Sipos András kutatásai szerint - ennél szerényebb, 381%-os, illetve kölcsönök nélkül 325%-os növekmény mutatkozott.1100 A dualizmus időszakában Szombathely bevételeinek egy jelentős hányada hagyományosan a községi vagyonból, a köztulajdon jövedelmeiből és a település gazdálkodási tevékenységéből származott. Az idő előrehaladtával egyre nagyobb arány tettek ki az adókból, vámokból, illetékekből befolyó jövedelmek, emellett a bevételi oldal egy sajátos, növekvő súlyú elemét képezték a kölcsönök. A modernizálódó városgazdálkodás jeleként a 19. század végétől önálló tételként kimutathatóak a költségvetésben a városi kézben levő szolgáltatásokból származó bevételek is. Az állami szubvenció, mint bevételi forrás az országos trendekkel megegyezően csak a korszak végétől jelent meg, és elenyészően alacsony arányt képviselt. A bevételi oldal szerkezetének összetételét és annak időbeli változását a 18. ábra kördiagramjai szemléltetik.1101 A dualizmus időszakának kezdetén, az 1870-es években a városi ingatlan vagyon hasznosításából, épületek, boltok, szántóföldek bérbeadásából, telkek eladásából, ipari, mezőgazdasági, kereskedelmi gazdálkodó tevékenységből - bor, zab, széna, tűzifa, trágya, tégla, kavics és homok értékesítéséből - és a törzsvagyonhoz tartozó tőkék kamatoztatásából származó jövedelmek adták a bevételek közel felét. Ez az arány a későbbiekben az egyéb jövedelmi források előtérbe kerülésével lényegesen csökkent, de 30% körül állandósuló részesedésével a dualizmus időszakában mindvégig az egyik legnagyobb önálló és stabil tételt képviselte a bevételi szerkezetben. Ez nagyjából megfelelt a rendezett tanácsú városok átlagának, de lényegesen fölötte maradt a budapesti értékeknek, ahol a 19-20. század fordulóján a vagyon hasznosításából származó bevételek csak 5-10% között mozogtak. Szombathelyen a bevételi kategórián belül a legtöbb jövedelem a városi tulajdonú épületek bérletéből folyt be, ami a századfordulótól az 1. világháborúig terjedő időszakban 80.000 K körül alakult évente.1102 A vizsgált fél évszázados periódusban a bevételi oldal állandó elemei közül a különféle adókból, díjakból, illetékekből, bírságokból és vámokból beszedett jövedelem aránya növekedett a legnagyobb mértékben. Míg a korszak kezdetén a bevételek mintegy 20%-a származott ilyen forrásból, ez a részesedés az 1890-es évekre meghaladta az 50%-ot, majd a századforduló után 40%-os érték körül állapodott meg, s ezzel a bevé1100 Sipos, 1996.95. P. 1101 Madarassy-Beck, 1909. 674-676. p. 1102 VaML Szvk. Kjkv. 42/1903., 65/1903., 72/1903., 116/1903., 143/1903., 144/1903.; VaML Szvsz. Költs. 1870-1918.; VaML Szvsz. Zsz. 1901-1918.; Sipos, 1996. 97-99. p. 350
