Melega Miklós: A modern város születése; Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában - Archívum Comitatus Castriferrei 5. (Szombathely, 2012)
INFRASTRUKTURÁLIS BERUHÁZÁSOK ÉS A VÁROS PÉNZÜGYEI
teli oldal legnagyobb önálló tételét jelentette. (Ha a város kölcsönpénzek nélküli saját rendszeres jövedelmeit tekintjük, akkor a részesedés még ennél is nagyobb lett volna.) Ez az arány nagyjából megegyezett a korabeli magyar városokat, illetve a fővárost jellemző értékekkel.1103 Szombathelyen az 1870-1880-as években e bevételi kategórián belül az egyik legmagasabb jövedelem (8000-24.000 K) a piaci helypénzbó'l folyt be. (Az árusoktól a díjakat haszonbérlő vállalkozók szedték be, és ebből évente fix összegű járandóságot utaltak át a városi pénztárba.) Összege 1898-ban ugrásszerűen megnőtt a korábbi 34.000 K-ról 54.000 K-ra, annak köszönhetően, hogy Éhen Gyula polgármester kezdeményezésére beszedését házi kezelésbe vették. A helypénzjövedelem a költségvetés számára az 1. világháborúig jelentős bevételi forrást jelentett, bár a különféle adónemek kivetése, illetve gyorsabb növekedése révén egyre kisebb arányt tett ki az összbevételből.1104 Az 1890-es évek elejétől új bevételi forrásként tűntek fel a különféle fogyasztási adók, amelyek együttes összege fölülmúlta a helypénzjövedelmet. A bor-, sör-, szeszesital-, hús- és cukorfogyasztási állami adókat a város a kincstárnak fizetendő fix összegű hozzájárulásért cserébe szedhette be. Az adók behajtását kezdetben haszonbérlőkre bízták, de Éhen Gyula polgármester kezdeményezésére 1897-tól házi kezelésbe vették, ami lényegesen megnövelte az adószedésből származó hasznot. Ezen a jogcímen 1897-ben 71.000 K, 1898-ban már 117.000 K tiszta jövedelemhez jutott a városi háztartás. A fogyasztási adók jelentős mértékben hozzájárultak az összbevételek terén az 1890-es években tapasztalható ugrásszerű növekedéshez. Kedvezőtlen fordulatot eredményezett azonban, hogy 1899-től az állam a sör, az égetett szeszesitalok, valamint a cukor fogyasztási adójának kezelését magához vonta, így a hazai városok - köztük Szombathely is - elestek e kulcsfontosságú jövedelmi forrástól. Ettől kezdve már csak a bor- és húsfogyasztási adó maradt városi kezelésben, ami az államnak fizetett megváltási összeg lefizetése mellett évi 20.000-30.000 K hasznot hajtott. 1906-ban Szombathelyen egy új adónemet, az ún. fogyasztási adópótlékot vezették be a városi alkalmazottak fizetésemelésének fedezése céljából. A kormányzattól szerzett engedély alapján az állami boritaladóra 20%, a húsfogyasztási adóra 25%-os községi adópótlékot róttak ki, ami évi 30.000-40.000 K pluszbevételt eredményezett.1105 A pénzügyi források további növelése céljából a város 1909-ben belügyminiszteri engedéllyel bevezette a házbérfillért, azaz az egyenes állami házbéradó után kivetett községi pőtadót, ami igen jelentős, 90.000 K körüli jövedelmet hozott a kasszának, s ezzel a harmadik legnagyobb adó jellegű bevételi forrássá vált. A városi költségvetés stabil és igen jelentős nagyságrendű bevételre tett szert a szilárd burkolatú utak használatáért szedett kövezetvámból is, amely a századfordulón 50.000, az 1910-es években már 70.000 K feletti tiszta bevételt hozott. Ezenkívül 10.000-12.000 K folyt be a városlakók közmunkaváltságából, és hasonló nagyságrendű jövedelem az 1909-ben bevezetett 1%-os ingatlanátírási díjakból. 5000-7000 K származott a házbéradó után 1103 Sipos, 1996. 99. p. 1104 VaML Szvsz. Költs. 1870-1918.; VaML Szvsz. Zsz. 1901-1918.; Éhen, 1901. 16. p. 1105 VaML Szvk. Kjkv. 82/1892., 2/1897., 1898. nov. 5. közgy., 81/1906., 33/1907.; VaML Szvsz. Zsz. 1901- 1910.; Éhen, 1901. 16. p. 351
