Melega Miklós: A modern város születése; Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában - Archívum Comitatus Castriferrei 5. (Szombathely, 2012)
INFRASTRUKTURÁLIS BERUHÁZÁSOK ÉS A VÁROS PÉNZÜGYEI
INFRASTRUKTURÁLIS BERUHÁZÁSOK ÉS A VÁROS PÉNZÜGYEI SZOMBATHELY VÁROSGAZDÁLKODÁSA A ZÁRSZÁMADÁSOK TÜKRÉBEN A városi háztartás valós állapotáról, a gazdálkodás tényleges eredményeiről a zárszámadások adnak reális képet, míg a költségvetések csak a remélt bevételek és a prognosztizálható kiadások több-kevesebb sikerrel megvalósítható tervezetének tekinthetők. Szombathely esetében a dualizmus kori zárszámadások nem maradtak fenn hiánytalanul, de a pénztári bevételi és kiadási főkönyvek bejegyzései alapján csaknem teljes körűen rekonstruálhatók az adatok. Egy város gazdálkodásáról akkor lehet teljesebb, hitelesebb képet alkotni, ha a házipénztár mérlegén kívül figyelembe vétetnek az elkülönítetten kezelt egyéb pénzeszközök is. Ebből a megfontolásból kiindulva az elemzés alapjául szolgáló adatsorok összeállítása alkalmával a házipénztár számadásain túl évente beszámításra kerültek a külön kezelt alapok (pénztárak) közül azoknak az eredményei is, amelyek közfeladatok finanszírozására, illetve városi intézmények fenntartására szolgáltak. Különösen is indokolttá tette ezek figyelembevételét az a tény, hogy bizonyos alapok csak rövid ideig működtek, s megszűnésük után az addig általuk kezelt pénzeszközöket a házipénztár rovataiban számolták el. Ezen túlmenően arra is volt példa, hogy a település által beruházási célra felvett kölcsön kezelésére hoztak létre külön alapot. A számadatok összesítésénél figyelemmel kellett lenni arra, hogy az egyes alapok, illetve a házipénztár között is történt pénzmozgás. Néhány alap rendszeresen járulékot fizetett a házipénztárnak, de ellenkező irányú pénzáramlások is történtek, mert a házipénztár évente dotált bizonyos alapokat. Az is gyakran előfordult, hogy az alapokban felhalmozott, fel nem használt pénztartalékokat kölcsönvették a házipénztárnál, vagy más alapnál jelentkező hiányok fedezésére, utólagos visszatérítési kötelezettség mellett. Az alapok, illetve a házipénztár között mozgó pénzeszközök - a valósághű végeredmény érdekében - csak egyszer lettek számításba véve. A városgazdálkodás tényleges évi bevételi és kiadási ösz- szegeinek kiszámításához a házipénztáron túl az 1870-1880-as években két-három alap eredményeit kellett feldolgozni, majd az 1890-es évektől ezek száma 10 fölé emelkedett. A szóban forgó alapok közül legnagyobb múltra a szegénygondozási költségeket kezelő „alamizsnaalap”, valamint a „polgári gyámolda alap” tekintett vissza. Hasonló szociális feladatokat látott el a később létrehozott „szegényalap” és „szegénykonyhaalap” is. Számításba kellett venni az infrastrukturális fejlesztésekre elkülönített pénztárak számadásai is. A „közmunka” vagy „közúti” pénztár a természetbeni közmunkát és az annak megváltásából befolyó összegeket kezelte és fordította a községi úthálózat karbantartására. Ez az alap bizonyos időszakokban önállóan működött, máskor pénzeszközei fölött a házipénztár rendelkezett. A járdák és átjárók kövezésére felvett kölcsönt a „kövezési alap” kezelte, a csatorna-csatlakozási díjakból befolyt, a hálózat fejlesztésére szolgáló 345
