Melega Miklós: A modern város születése; Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában - Archívum Comitatus Castriferrei 5. (Szombathely, 2012)
VÍZVEZETÉK
a Rózsa utca folytatásában, 1909-ben a Szelestey László utcának a Vörösmarty Mihály és Wesselényi Miklós utca közti szakaszán, és a Wesselényi Miklós utcának a Kisfaludy Sándor utca és a Széli Kálmán közötti részén is kiépítették a vezetéket. 1910-1911-ben a Söptei utca Gyár és Szelestey László utca közötti részét kapcsolták be a hálózatba. 1911- ben a Malom utcában Geist Lajos gőzmalom tulajdonos kérésére létesül fó'csővezeték, majd a Pohl gépgyár kérvénye alapján a Hegy utcából kiágaztatva a Kórház utcában épült vezeték a gyártelepig, elsősorban tűzvédelmi célzattal. 1912-ben a bábaképezdétől a Kőszegi út végén álló házig fektették le a csöveket, 1914-ben a Nádasdy Ferenc utca újonnan megnyitott északi részén, a Szelestey László és Gyár utca között. A következő évben a Híd utcában a nagy vízigényű Stricker-féle bőrgyár telepéig hosszabbították meg a vezetéket, majd 1916-ban a Söptei úton az Export Malomipar Rt. fokozottan tűzveszélyes létesítményeihez. Az 1910-es években felvetődött a városvezetés részéről, hogy a vízvezetéket a vasúton túli városrészen, a Sas és a Szövőgyár utcákban is időszerű lenne kiépíteni, de anyagi problémák miatt a javaslatot elvetették. A hálózat kiterjedése így 1903-1918 között mintegy 3 km-rel nőtt, ezzel az utcai fővezetékek hossza hozzávetőlegesen 23 km-re emelkedett.926 (12. függelék térkép) AZ 1908. ÉVI TÍFUSZJÁRVÁNY ÉS A VÍZMŰ A csatorna és a vízvezeték kiépültétől a közvélemény látványos eredményeket várt, a közegészségügyi helyzet azonnali javulását remélve. A számos kedvező tapasztalat mellett azonban - a várakozások ellenére - a tífusz mégsem tűnt el egycsapásra a városból, hanem nagyjából a korábbi évekhez hasonló arányban továbbra is jelen volt, évente néhány megbetegedést előidézve. A betegség leginkább azokban az utcákban, illetve házakban ütötte fel a fejét szórványosan, ahol a megszokást követve továbbra is kútvizet fogyasztottak. Évente átlagosan 10-20 esetet fordult elő, míg 1906-ban 30-nál több megbetegedést és hat halálos áldozatot is regisztráltak. A szakértői vizsgálatok 25 esetben állapították meg, hogy a tífusz kórokozói fertőzött kutakból jutottak a megbetegedettek szervezetébe.927 928 A gyanú árnyéka ennek ellenére a vízvezetékre is rávetült, ezért a város Ferenczy József műegyetemi tanárral elemeztette a vízmintákat. A vizsgálati eredmények megnyugtatóak voltak, a tudós kijelentette, hogy a rendszerből vett minta „baktériumokat nem tartalmaz, teljesen kifogástalan minőségű jó ivóvíz”918 1908 januárjában a városban újabb hastífuszos megbetegedések történtek, egy-egy utcára koncentrálódóan. A korábbi években megszokottaktól eltérően azonban már nem csupán külvárosi, kútvizet fogyasztó utcában fordultak elő fertőződések, hanem a település szívében fekvő, vízvezetékkel ellátott körzetekből, a Kőszegi és a Széli Kálmán utcából 926 VaML Szvk. Kjkv. 7/1906., 8/1906., 84/1906., 109/1906., 153/1909., 18/1911., 75/1911., 150/1911., 194/1912., 1912. ápr. 4. pm. interp. vál., 84/1914-, 88/1915., 189/1916., 32/1917.; VaML Szv. pg. Közig. ir. III. 43/1908., III. 460/1911., III. 1058/1911., III. 465/1912.; VaML Szv. MH Mú'sz. ir. 13. dob.; VaML Szvsz. Zsz. 1913. 171-172. p.; Vízvezeték a vásártéren. = Vvm., 1906. júl. aug. 1. 3. p.; Bodányi, 1910. 73. p.; Thirring, 1912. 431-433. p. 927 Tifusz a városban. = Vvm., 1902. júl. 6. 7. p.; Hagymáz Szombathelyen. = Vvm., 1902. dec. 14. 5. p.; Titusz Szombathelyen. = Vvm., 1904. dec. 1. 4. p.; Hagymáz Szombathelyen. = Vvm., 1905. jan. 4. 4. p.; Tifusz a huszárlaktanyában. = Vvm., 1905. nov. 1. 5. p.; Járványok Szombathelyen. = Vvm., 1906. jan. 19. 2. p.; Védekezés a tifuszjárványok ellen. = Vvm., 1908. febr. 14- 4- p.; Az alispán jelentése a tífuszról. = Vvm., 1908. máj. 14- 5. p. 928 A vizvezetéki víz dicsérete. = Vvm., 1906. márc. 15. 3. p. 293
