Melega Miklós: A modern város születése; Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában - Archívum Comitatus Castriferrei 5. (Szombathely, 2012)
BEVEZETŐ
az omnibusz, magyar nevén a társaskocsi volt. Az első járat Pesten, 1832-ben indult meg, míg vidéken 1851-ben, Sopronban. Az 1850-1860-as évektől egyre több város pályaudvara előtt tűntek fel társaskocsik. Városi lóvasútvonal 1866-ban Pest és Újpest között, majd 2 évvel később Budán létesült. Vidéki helyszínként Temesvár nyitotta meg a sort, 1868-ban. A lóvasutak 1880-1900 között élték fénykorukat. Az első gőzvontatású városi vasutat Nagyváradon, 1882-ben nyitották meg. A villamosok korszaka az 1880-es évek végétől köszöntött be, a korszerű tömegközlekedési eszköz meghonosításában a főváros járt élen, 1889-ben megnyitott két vonalával. Az 1894-1896 között kiépített földalatti villamosvasút megvalósításával Budapest kontinentális elsőséget is szerzett. Vidéki városaink közül elsőként Pozsony létesített villamost 1895-ben, ezután 1897-ben Szombathely, majd Miskolc és Szabadka következett, Béccsel és Prágával egyidőben. Az 1. világháború előestéjén 18 település, a városok 13%-a rendelkezett villamosvasúttal.28 Az elektromosság a távközlés technikáját is forradalmasította. Puskás Tivadar ötlete nyomán 1878-ban létrehozták a világ első telefonközpontját az amerikai New Ha- venben. 1879-ben Glasgowban, majd Puskás Tivadar tevékenységének köszönhetően Párizsban, Londonban és - a világ negyedik fővárosaként - 1881-ben Budapesten is létesült telefonközpont. Az 1880-as években a fővároson kívül Aradon, Kolozsváron, Miskolcon, Pécsett, Pozsonyban, Szegeden, Temesváron, Nagyváradon és Zágrábban működött városon belüli hálózat. A század végén a telefonállomások száma szerinti európai rangsorban Németország állt az élen, majd Anglia, Svédország, Franciaország, Svájc és az osztrák tartományok következtek. Magyarország a 15. helyet foglalta el. 1908-ban a hazai városok 56%-ában működött távbeszélő.29 A 19. század derekáig a városokat Európa-szerte a burkolatlan utcák uralták, amelyeken száraz időben felverődött a por, csapadékos időjárás esetén viszont mocsárrá változtak. Csatornázás híján a csapadék- és szennyvizek a közterületeken halmozódtak fel, keveredtek össze az utca sarával. A nagyvárosokban az utcák rendezése a 19. század második felétől vett nagyobb lendületet, az útépítési technikák kidolgozásában elsőként az angolok és a franciák értek el kimagasló eredményeket.30 Angliában a technológiai modernizációban jelentős szerepet töltöttek be a 18. század óta működő Turnpike Trust (vámsorompós út) elnevezésű útépítő társaságok, amelyek az általuk karbantartott utakon úthasználati díjat szedhettek. A Bristol Turnpike Trust útépítési felügyelője, John Loudon Macadam (1756-1836) nevéhez fűződő tartós és viszonylag olcsó útburkolási technológiát 1819-1820 tájékán kísérletezték ki, s a módszer Angliából világhódító útra indult. A 19. század másik nagy7 felfedezésének az aszfaltozás bizonyult. A természetes formában Európában is több helyen előforduló anyag útburkolási célra történő felhasz28 Hdvi, 1896. 378-416. p.; Thirring, 1912. 52-54-, 360-362. p.; Rohrmann, 1929. 387-391. p.; Schindler, 1942. 259-260. p.; Granasztói, 1982. 147. p.; Medveczki, 1987. 187-200. p.; Sudár, 1987. 23-24-, 52-54. p.; Szabó D„ 1987. 65-72., 81-82.; 152-168.; Czére, 1989. 871-873. p.; Gaál, 1991. 358-367. p.; Medveczki, 1994- 181-221. p.; Dobrossy, 1995. 218. p.; Fleisz, 1996. 40-43. p.; Egyed, 1997a. 241-242. p.; Dobrossy, 2003. 273. p.; Offenthaler, 2005a. 135-136. p.; Kalocsai, 2011. 68-83. p. 29 Edvi, 1896. 444-449. p.; Matlekovits, 1898. 744-745. p.; Thirring, 1912. 380-381. p.; MSÉ, 1914. 207. p.; Czére, 1989. 876. p.; Sáli, 1994- 230-231. p.; Dobrossy, 1995. 249-250. p.; Fleisz, 1996. 45. p.; Egyed, 1997. ^ 242. p.; Greguss, 1997. 447-473. p.; Fehér Katalin, 2000. 327. p.; Frisnyák Zs., 2005. 209-216. p. 30 Fodor J., 1879. 31. p.; Paturi, 1991. 252. p.; Sutcliffe, 1995b. 161. p.; Witzler, 1995. 64-, 67. p.; Cherry, 1996. 13. p. 27
