Melega Miklós: A modern város születése; Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában - Archívum Comitatus Castriferrei 5. (Szombathely, 2012)
BEVEZETŐ
nálására az első kísérletet 1849-ben egy svájci mérnök, M. Mérian végezte, majd az elkövetkezendő években francia szakemberek figyeltek fel az aszfalt előnyös tulajdonságaira. 1854-ben Párizsban létesült a világtörténelem első ilyen burkolata, és a sikeres próbálkozást követően kisvártatva számos utcát leaszfaltoztak. Londonban 1869-ben, Berlinben 1870-ben, Pesten 1871-ben, Bécsben 1872-ben jelent meg az új burkolóanyag. A 19. században az általánosan elterjedt kockakő, makadám- és aszfaltburkolatok mellett elterjedt még a keramit, a kongó-tégla, és a beton, sőt olyan - manapság már furcsának tűnő - térburkoló anyagokat is felhasználtak, mint a fa (Berlin, London), vagy a vas (Varsó, Hamburg, Berlin). Magyarországon a 19. század derekán a közutak és járdák meglehetősen elhanyagolt állapotban voltak. Kövezésre, kavicsolására, karbantartásra a költségvetésből általában csekély összeg jutott. A sáros, poros, egyenetlen felszínű utakon és járdákon nehezen bonyolódott a közlekedés. A vidéki városokban a 19. század közepén trachit és gránit kockakő (Szeged), fakocka és fapalló (Debrecen, Szeged), kongótégla (Nagykanizsa, Debrecen) és sok helyütt makadámburkolat létezett. Az útburkolási technológiák fejlesztésében egyértelműen a főváros járt az élen. Pest utcáit már az 1830-as években elkezdték burkolni. A 19. század második felében Magyarországon számos technológia terjedt el, és élt egymás mellett. Leginkább szilárd alappal épített makadám utak, valamint gránit, bazalt és trachit kockakő burkolatok készültek, majd az 1870-es évektől megjelent a jellegzetes sárga színű keramit is. A legkorszerűbb technológiát képviselő aszfaltozás meghonosításában elsőként a főváros jeleskedett, az 1870-1880-as évektől. Ez a burkolóanyag hamarosan országszerte nagyon népszerű lett, 1908-ra a magyar városok 33%-a rendelkezett aszfaltozott, 18%-a gránit kockakő, 15%-a keramittégla fedésű úttestekkel.31 A modem városi infrastruktúra a felduzzadt népességű települések működőképességének megőrzése érdekében épült ki. A csatornázás és a vízvezeték, a tömegközlekedési és hírközlési, közvilágítási és energiaszolgáltató hálózatok a lakosság nélkülözhetetlen közszükségleteinek kielégítését célozták. E rendszereket kezdetben a magántőke létesítette, amely előbb-utóbb monopolhelyzetbe kerülve - a koncesszió birtokában - több évtizedre a szolgáltatás korlátlan urává vált, így a vállalkozás hasznát is egymaga fölözte le. Az infrastrukturális létesítmények megszületésében a magántőkének, a haszonszerzésre irányuló vállalkozói attitűdnek meghatározó szerep jutott, a víz-, gáz- és elektromos művek a magánvállalkozók leleményessége és profitigénye nélkül valószínűleg meg sem teremtődtek volna. A történelmi fejlődés azonban egy idő után megkérdőjelezte e szolgáltatások magánkézben tartásának létjogosultságát, leginkább a monopolizálási tendenciák, illetve a fogyasztók rovására érvényesülő üzleti nyerészkedés térnyerése folytán. A vállalatok alapvetően saját üzleti érdekeiket tartották szem előtt, a települések fejlődése diktálta hálózatfejlesztési igényeket - amennyiben a befektetés megtérülése kérdéses volt - nem elégítették ki. Az általános rossz tapasztalatok a 19. század második felétől a várospolitikusokban megérlelték azt a felismerést, hogy a szolgáltató vállalatok a városok 31 Az asphalt, 1887. 5-6. p.; Pallas, 1893. 250. p.; Edvi, 1896. 364-372. p.; Thirring, 1912.414-425. p.; Lósy- Schmidt - Barát, 1928a. 83. p.; Barbarits, 1929. 110-113., 130. p.; Király, 1929. 342-343., 346-351. p.; Siklóssy, 1931. 165. p.; Andai, 1959. 243. p.; Medveczki, 1987. 188. p.; Czére, 1989. 870. p.; Gaál, 1991. 84-87., 105-106., 126., 171. p.; Paturi, 1991. 252. p.; Medveczki, 1994. 182-185. p.; Witzler, 1995. 64-, 67. p.; Fleisz, 1996. 96. p.; Egyed, 1997b. 110-111. p.; Kaposi, 1997. 221-223. p.; Sápi, 1997. 69-70. p.; Pál, 2003. 426-430. p.; Pál, 2004. 31., 34., 39-40. p. 28
