Melega Miklós: A modern város születése; Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában - Archívum Comitatus Castriferrei 5. (Szombathely, 2012)
KÖZEGÉSZSÉGÜGY
A közterületek tisztaságát a rendőrség felügyelte, közegeinek kellett megakadályoznia, hogy „bárminemű söpredék, szemét, kövek, cserepek és fák az utcára kihányassanak’’, illetve intézkednie, hogy „a trágya és egyéb bűzös avagy rothadásba ment tárgyak az utccákról eltávolíttassanak.”795 A tiltás, és a pénzbüntetések kiszabása ellenére a házaknál keletkező szemetet - jobb megoldás híján - a lakosság mégis gyakran az utcára hordta ki. A város ezért 1881-ben kijelölt a település határában egy legális hulladéklerakó helyet, hogy a szemét kiszállítására ösztönözze a lakosságot. 1900-ban aztán a közgyűlés határozott lépést tett a probléma gyökeres orvoslására, és elrendelte a rendszeres szemétkihordás megszervezését. Az ekkor elfogadott szabályrendelet értelmében a korábban alkalmazott házi szemétgödröket be kellett temetni, és helyettük szemétládák alkalmazását tették kötelezővé. A város négy pár lóval húzott négy zárt szemétszállító lovaskocsit vásárolt a pozsonyi Marschall cégtől, a szolgáltatást pedig Grünczeisz Antalnak adta ki vállalkozásba. A csengőkkel ellátott kocsik hetente három alkalommal járták végig az utcákat és hordták ki a ládákban összegyűlt hulladékot. A szolgáltatásért a háztulajdonosok a városi pénztárnak éves díjat fizettek. A vállalkozó 20. század első éveiben a szemétszállításért évente 8000-9000 K-t kapott, miközben a településnek a helyiségenként beszedett 1 K 60 f-es szemétdíjból 15.000-17.000 K jövedelme származott. 1906-ban közel 19.000 K-ra rúgott a teljes bevétel és 10.000 K-ra a szemétszállítás költsége. Az évente képződő maradványt a szegényügyi kiadások fedezésére fordították. Az 1. világháborús áremelkedés következtében 1916-tól 2 K, 1918-tól 4 K szemétszállítási díjat szedtek.796 Az utcák tisztán tartását alaposan megnehezítette, hogy a településen a korszakban még jelentős arányt képviselt az állattartás. A város tulajdonában álló csordát, illetve a lakosság házaknál tartott jószágait reggelente ki-, majd esténként hazahajtották, miközben az utcák rendszeresen állati ürülékükkel szennyeződtek. 1889 elején ezért a városi állatcsordát megszüntették, „figyelemmel arra, hogy a város tisztasága is sürgősen parancsolja, miszerint a nagy költséggel eszközölt söpörtetés az ide-oda fütköző sertések piszkolódásaí által czéltalanná ne váljék, és meg ne hiusitassék. ”797 Ez év tavaszán aztán az egész belvárosban megtiltották az állathajtást, ekkortól kezdve már csak a külső utcákból lehetett naponta legelőre engedni a jószágokat.798 1897-ben, Éhen Gyula polgármestersége idején a közgyűlési képviselők elérkezettnek látták az időt a probléma végleges megoldására, és az állathajtást az egész városra kiterjedően betiltották, „tekintettel arra, hogy egy modem város közegészségi és köztisztasági érdekei, valamint a városiasság jellege egyaránt tiltakozik az ellen, hogy a legszebb fejlődésnek indult utczák a mocskot előidéző csordahajtásnak legyenek állandó szinterei. ”799 795 VaML Szvk. Kjkv. 58/1870. 796 VaML Szvk. Kjkv. 108/1900., 135/1900, 114/1901, 83/1902, 131/1903, 101/1906, 248/1912, 207/1913, 33/1916, 100/1918.; VaML Szvt. Tjkv. 275/1881.; VaML Szv. pg. Közig. ir. III. 16/1898, 272/1901, VaML Szv. MH lg. ir. 108/1902.; VaML Vszlgy. 50. sz.; A szemétkihordásról. = Vvm., 1901. jún. 9. 6. p. 797 VaML Szvk. Kjkv. 72/1888. 798 VaML Szvk. Kjkv. 28/1889. 799 VaML Szvk. Kjkv. 22/1897. 258
