Melega Miklós: A modern város születése; Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában - Archívum Comitatus Castriferrei 5. (Szombathely, 2012)

KÖZEGÉSZSÉGÜGY

illetve a betegek szállításában segédkezett. 1908-ban a Szombathelyen kitört nagy tí­fuszjárvány ismételten rákényszerítette a városvezetést, hogy a közegészségügy már meg­nyugtatóan megoldottnak vélt problémájával újra komolyan foglalkozzon. A járvány rámutatott, hogy az infektológiai ismeretek kezdetlegessége, illetve a személyi higiénés szabályok be nem tartása mellett a modern infrastrukturális létesítmények sem adhat­nak teljes védelmet a fertőző betegségek terjedése ellen. A közegészségügyi kérdés így továbbra is a városvezetés figyelmének középpontjában maradt. 1909-ben a vármegye által tervbe vett közkórház építéséhez a város is jelentős anyagi hozzájárulást szavazott meg, bár az építkezés ténylegesen csak az 1. világháború után indult meg. A város 1911-ben delegációt küldött a drezdai nemzetközi higiéniai kiállításra, a legkorszerűbb ismeretek megszerzése érdekében."' 1917-ben rendeletet alkottak a korábbi gyakorlat szerinti házi ravatalozás eltiltásáról. Az 1. világháború után életbe lépett szabályozás alapján a korszerűbb higiéniai elveknek megfelelően a holttesteket halottas kocsival elszállították a házaktól, és a ravatalozás a temető halottas házában történt, hogy a lakóhelyek mentesüljenek a közegészségügyi kockázatot hordozó „hullaszagtól és gázok­tól.’’"8 1918-ban spanyolnáthajárvány ütötte fel fejét, amelyre szigorú óvintézkedések bevezetésével reagált a hatóság.'79 VÁROSI KÖZEGÉSZSÉGÜGYI ALKALMAZOTTAK A városban tevékenykedő magánorvosok, sebészek mellett a vagyontalan lakosság egészségügyi ellátása érdekében Szombathelyen 1861-ben hozták létre a városi orvo­si tisztet.* 778 * 780 781 Az erről rendelkező közgyűlési határozatban ez olvasható: ,^\z egészségügy fentartása tekintetéből egy orvosi állás is szabályoztatik, és ennek az emberiség szempontjából kötelességül tétetik a városi szegényeket, polgári gyámoldabelieket ingyen orvosolni, a halotti vizsgát pedig díj nélkül és pontosan olykép teljesíteni, hogy egyetlen halott el ne temettessék a nélkül, hogy a holt test felett valósági szemlét tartott legyen, egyszersmind a halálozás okait is megvizsgálni, és feljegyezni köteles.”181 1861-ben az orvosi állásra Weghofer Jánost választották meg. 1872-ben a városi főorvos mellé kineveztek két „tiszteletbeli seborvost”, Möller József és Török Ferenc személyében. 1878-ban Alexy Emilt választották városi orvosnak, aki a dualizmus korá­ban mindvégig betöltötte e posztot. A városi orvos tevékenységi körét az önkormányzati szabályrendelet részletesen meghatározta. Feladatául szabták a településen uralkodó közegészségügyi helyzet állandó felügyeletét, és köteles volt tapasztalatairól havi rend­szerességgel írásos jelentés készíteni. Járványok fellépése esetén a közegészségügyi bi­zottság tagjaként az óvintézkedések meghozatalában és koordinálásában vett részt, mint szakértő. Rendszeresen ellenőrizte a gyárak, piaci élelmiszerek tisztaságát, a gyógyszertá­rakat és a bordélyházi kéjnők egészségi állapotát, gondoskodott a himlő elleni védőoltá­sok beadásáról. Feladatköréhez tartozott a rendőri- és szolgaszemélyzet, továbbá a sze­77' VaMLSzvk. Kjkv. 26/1909.; 74/1911.; VaMLSzv. pg. Közig. ir. I. 176/1909., I. 2960/1909., III. 122/1910. 778 VaMLSzvk. Kjkv. 157/1917. /'9 VaML Szvk. Kjkv. 1918. okt. 3. pm. nap. el. besz. 780 VaML Szv. pg. Közig. ir. I. 79/1887., I. 102/1889. 781 VaML Szvk. Kjkv. 5/1861. 253

Next

/
Oldalképek
Tartalom