Melega Miklós: A modern város születése; Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában - Archívum Comitatus Castriferrei 5. (Szombathely, 2012)
KÖZEGÉSZSÉGÜGY
A csatornázás szükségességén túl Éhen Gyula felismerte a tiszta, egészséges ivóvizet biztosító vízvezeték jelentó'ségét, s hogy ez a két kölcsönösen egymásra utalt létesítmény áldásos hatását együttesen fejtheti ki leginkább. „Csatornázás és vízvezeték olyan, mint a siámi ikrek. Nem lehet őket szétválasztani. Vagy ha szétválasztjuk, különválásukban elsatnyul mind a kettő, egyik fél sem felel meg teljesen czéljának."/66 Jól látta, hogy a vízvezetéknek nemcsak ivóvizet szolgáltató szerepe fontos, hatása komplexebb. A tisztaságra, kényelemre egyre fogékonyabb polgárság mosási, fürdési lehetőségét, utcalocsolást, a csatorna- hálózat öblítését, az ipari üzemek ellátását, a tartósításhoz szükséges tiszta jég előállítását is meg lehetett vele oldani. A vízvezeték lehetővé tette a tűzoltóság hatékony működését, és ezzel a korabeli városok egyik nagy problémáját lehetett megnyugtatóan rendezni.766 767 A modern város Éhen Gyula gondolataiban élő eszményképéhez elválaszthatatlanul hozzátaroztak a rendezett vonalú, széles, szilárd anyaggal burkolt tiszta utcák. A burkolatlan utak ugyanis rengeteg kellemetlenségben részesítették a városi lakosokat. Tisztán tartásuk nehéz volt, csapadékos időjárás esetén gyakran járhatatlanná váltak. Száraz időben a felverődő por keserítette meg a polgárok életét, hozzájárulva egyúttal az akkoriban igen gyakori tüdőbetegségek kialakulásához is. Nyilvános parkok, közfürdők létesítésének gondolata szintén a városlakók egészségének védelme, s a kulturált szórakozási lehetőségek biztosítása érdekében fogalmazódott meg a polgármesterben. Hasonló megfontolások alapján foglalkozott művében a lakásviszonyokkal is. A nagy légterű, száraz, téglából épített, csatornával és vízvezetékkel, vízöblítéses „klozettal”, elektromos vagy gázvilágítással, gázfűtéssel rendelkező, széljárta, tágas utcákon épülő lakások számának gyarapodásától is remélte a lakosság egészségügyi helyzetének javulását. A gázfűtés nagy előnyének tartotta, hogy az általánosan elterjedt széntüzeléssel szemben jóval kevesebb füstöt termelt, s így kevésbé szennyezte a városok levegőjét. A közvilágítás kiépítésénél is a gáz felhasználását tekintette célszerűnek.768 Éhen Gyula gyakorló várospolitikusként tisztán látta, hogy a reformok legnagyobb akadálya a pénzhiány. A települések rendes bevételei és a polgárságot terhelő pótadó nem biztosított elégséges forrást a fejlesztési programok finanszírozásához. A kincstártól megváltott, és házi (városi) kezelésbe vett fogyasztási adók, a kivethető vámok és illetékek, az újonnan létesített kommunális intézmények után nyerhető bevételek - pl. vízvezeték és csatornadíj - mellett kölcsönök felvétele is szükségszerű volt. Az 1890-es évek gazdasági prosperitása ehhez kedvező hitelfelvételi lehetőségeket biztosított. A szűkös anyagi forrásokkal rendelkező településeknek - mint ezt Éhen Gyula is felismerte és következetesen alkalmazta - ki kellett használnia az állami segítséget is. Az Állami Kultúrmérnöki Hivatalok és a Közegészségügyi Mérnöki Szolgálat a városok megkeresése alapján kedvezményes áron készítette el a közművesítési terveket.769 Éhen Gyula nem volt sem közegészségügyi, sem műszaki szakember. Művét nem saját kutatásokra, hanem a korabeli orvosi és mérnöki tudományok által elért eredményekre alapozta. Tanulmánya széleskörű tájékozottságáról, a kérdéskörre vonatkozó 766 Éhen, 1897b. 77. p. 767 Éhen, 1897b. 75-77., 100. p. 768 Éhen, 1897b. 58., 75-77., 80-87., 90-100. p.; A kövezetyám ügyéhez. = Vvm., 1896. okt. 18. 3. p. 769 Éhen, 1897b. 127., 130. p.; Schustler, 1897. 16-17. p.; Éhen, 1901. 20-28. p.; Joó, 1929. 269. p.; Katus, 1978. 265. p. 251
