Melega Miklós: A modern város születése; Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában - Archívum Comitatus Castriferrei 5. (Szombathely, 2012)

BEVEZETŐ

sát, az utcák kiszélesítését, a munkahelyek megfelelő szellőztetését, a pöcegödrök eltüntetését, és a szennyvizeket eltávolító csatornahálózat fejlesztését. A városból kivezetett szennyvizet földek öntözésével, trágyázásával kívánta közömbösíteni, illetve gazdaságilag hasznosítani. Chadwick egy olyan komplex vezetékrendszer kiépítését vizionálta, amely annyira behálózza a városokat, hogy annak jótékony hatású „csápjaitól” senki sem tudja magát függetleníteni. A vízvezetéket és csatornát az emberi testet átszövő artériák és vénák funkciójával azonosította. A vízvezeték az ütőerekhez hasonlóan friss életet pumpált a városokba, míg az elhasznált salakanyagokat a vénák szerepét betöltő csatornák távolították el, juttatták vissza a természetbe, ahol végbement a természetes tisztulási folyamat, s ezzel bezárul a kör. A 19. század közepétől aztán John Snow (1813-1858), William Budd (1811 -1880) és John Simon (1816-1904) munkássága nyomán a tudományos és kísérleti bizonyítékok is elkezdtek gyűlni arra vonatkozóan, hogy a szennyvízzel és emberi ürülékkel szennyezett ivóvíz felelős a kolera és a tífusz járványszerű megjelenéséért. A „sanitary school” angol képviselői a járványok megelőzése érdekében tehát a preventív módszerek elsőségét hirdették, a higiénés feltételek javulásától várták a népesség ellenálló képességének erősödését, a járványok visszaszorulását. A közegészségügyi kérdés iránti fogékonyság Németországban is a kolerajárványok pusztítása következtében erősödött fel. A kortársak a „fény és levegő” (Licht und Luft) jelmondat útmutatását követve kívánták orvosolni a helyzetet. Carl Reclam (1821-1887) és Rudolf Wirchow (1821-1902) mellett a közegészségügyi mozgalom atyjának tekintett Max von Pettenkofer (1818-1901) professzor fejtett ki aktív közéleti és tudományos tevékenységet, az angol szakemberek tapasztalataira is építve. Pettenkofer önálló kutatási eredményei alapján szoros összefüggés vélt felfedezni a talaj szennyezettsége - pontosabban a szerves anyagok rothadási folyamatai révén felszabaduló gázok - és a járványok kitörése között. Teóriája szerint a kolera és tífusz nem emberről emberre hanem a miazmás gázok belélegzése útján, helyhez kötötten terjedt. Lokalista felfogásából következően a prevenciót, a talaj kiszárítását és tisztaságának megőrzését látta elsődlegesnek, így elméleti munkásságával érdemben hozzájárult a városi csatorna- és vízvezetékrendszerek kiépüléséhez.11 Magyarországon Pettenkofer tanítványa, a higiénia tudományának hazai megteremtője, Fodor József hívta fel elsőként a figyelmet a városok közegészségügyi problémáira, és nyugat-európai tapasztalataira alapozva megoldási lehetőségeket is kínált. Tudományos publikációival, a magyarországi közegészségügyi kutatások megindításával és a közegészségügyi törvény megalkotása érdekében tett erőfeszítéseivel nemzetközi hírnevet szerzett.12 A közegészségügy teoretikusai tehát a járványok elleni küzdelemben a „tiszta város = egészséges város” jelszót kiadva a lakókörnyezet megtisztítására, a jó minőségű ivóvíz biztosítására törekedtek. A mozgalom tevékenységének kézzelfogható eredménye volt a korszerű vízművek és csa11 Brockington, 1956. 13-25. p.; Rosen, 1958. 194-, 215., 233., 258-259., 285-287., 627-628. p.; Bakács - Jeney,

1960. 43. p.; Székely S., 1961. 202-203. p.; Regöly-Mérei, 1963. 127-133., 210-211. p.; Flinn, 1965. 1-8., 3135., 46-150. p.; Best, 1973. 401. p.; Rosen, 1973. 285., 636-641. p.; Schoenwald, 1973. 675-683. p.; Pelling,

1978. 2-7., 30-32., 166-221., 234-235., 284. p.; Simson, 1983.432-439. p.; Mumford, 1985.439. p.; Schott Skroblies, 1987. 82-85. p.; Birtalan, 1989. 78., 93-94. p.; Ladd, 1990. 36-45., 52-57., 73-76. p.; Witzler, 1995.

11., 69-75. p.; Sipos, 1998a. 114-115. p.; Sípos, 1998b. 51. p.; Porter, 1999. 83-87. 96., 106-108., 115-119. p.

12 FodorJ„ 1873. 242-243., 261-289. p.; FodorJ., 1879. 15. p.; Bakács-Jeney, 1960.43., 51-52. p.; Székely S.,

1961. 226-232. p.; Bezerédyné - Hencz - Zalányi, 1967. 25-46., 77-93., 451-453. p.; Sipos, 1998a. 124126. p; Sipos, 1998b. 57-58. p.

22