Melega Miklós: A modern város születése; Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában - Archívum Comitatus Castriferrei 5. (Szombathely, 2012)
BEVEZETŐ
tomarendszerek elterjedése, amelynek nyomán a fertőzött ivóvízzel terjedő járványok visszaszorultak, és javulásnak indult a városok közegészségügyi állapota.13 A városi vízellátás kérdése a 19. század derekán az urbanizációs folyamatokban élenjáró Angliában került először az érdeklődés középpontjába. A mintaadónak tekintett londoni példát követve a századfordulóig számos településen létesítettek vízvezetéket, s fokozatosan javult a szolgáltatás színvonala. A technikai fejlesztése terén azonban Nagy-Britannia fokozatosan elvesztette korábbi elsőségét, és Németország vált innovációs fellegvárrá.14 15 A német városok vízkérdés iránti fogékonysága az 1840-es évektől kezdett felerősödni. Az első vízművek megépítése, a korszerű technológiák meghonosítása még angol mérnökök nevéhez fűződött. Hamburgban 1849-ben, Berlinben 1856-ban, majd a sikeres példák nyomán az 1870-1880 közötti időszakban minden jelentősebb német városban kiépült a modem rendszerű vízvezeték.13 Magyarországon kezdetben angol, majd német vállalkozók kivitelezték a vízműveket. A vízszolgáltatás technikai fejlődésében a főváros járt élen, a William Lindley tervei szerint épült vízmüvet 1869-ben adták át. A vidéki Magyarországon az első modem vízművek az 1880-as években készültek (Győr, Pozsony, Pápa, Kolozsvár), de nagyobb arányban csak az 1890-es évektől kezdett szaporodni számuk (Sopron, Pécs, Brassó, Nagyvárad, Arad, Veszprém, Szombathely). A dualizmus időszakának végén a magyar városok 31%-a használt vezetékes vizet, ez a mutató jóval elmaradt a nyugat-európai értékektől.16 17 A települések területére hulló csapadékvizek, valamint a lakosságszám emelkedésével, és a vízművek elterjedésével arányosan növekvő mennyiségű háztartási és ipari szennyvizek, ürülékek eltávolítása a 19. századi városokat súlyos és nehezen kezelhető probléma elé állította. A század közepéig ezen a téren érdemi előrelépés nem történt, a városok továbbra is a korábbi korszakból átöröklött technikai megoldásokat alkalmazták egész Európában. Csak kevés helyen léteztek boltozott föld alatti csatornák, a városok többségében a csapadékvizek szennyvízzel és állati ürülékekkel keveredve folydogáltak az utcai árkokban. Az emberi ürülékek befogadására általában pöcegödröket alkalmaztak, tartalmukat szekerekkel hordták ki a környező földek trágyázására.1' London kezdetleges, 13 Rosen, 1958. 286-287., 201-206. p.; Lampard, 1973. 10., 19-21. p.; Marcus, 1973. 266. p.; Rosen, 1973. 625-626., 630-638., 649-654- p.; Schoenwald, 1973. 669-675. p.; Birtalan, 1989. 96-101. p.; Ladd, 1990. 44. p.; Reams - Lee - Rogers, 1995. 129-132., 135-139., 142. p.; Witzler, 1995. 37-38.; 63-66., 91., 239., 248-249. p.; Porter, 1999. 79-81., 113-114. p.; Schott, 1999. 287. p.; Wilding, 1999. 254-255. p. 14 Fodor]., 1873. 248-249., 289. p.; Burton, 1907. 6-17. p.; Joó, 1929. 269. p.; Rosen, 1958. 194-, 232., 259., 285-286.; Flinn, 1965. 8-10., 61, 75-109, 135-142. p.; Lampard, 1973. 21-22. p.; Rosen, 1973. 633, 639- 640. p.; Pelling, 1978., 109. p.; Simson, 1983. 429-435. p.; Mumford, 1985., 429., 442. p.; Ladd, 1990. 48- 52. p.; Hardy, 1993. 232. p.; Morris - Rodger, 1993c. 56-57. p.; Sutcliffe, 1995a. 109-126. p.; Sipos, 1996. 213. p.; Sipos, 1998a. 116-117. p.; Porter, 1999. 72-73. p.; Sunderland, 2003. 359-371. p. 15 Barcza, 1891.9-15., 20-21. p.; McPherson, 1907. 2. p.; Rosen, 1958. 257-258. p.; Lee, 1978. 279-293. p.; Krabbe, 1983. 377. p.; Simson, 1983. 430., 438. p.; Schott - Skroblies, 1987. 82-85. p.; Krabbe, 1989. 121. p.; Ladd, 1990.48-51. p.; Keams - Lee - Rogers, 1995.149. p.; Witzler, 1995. 70-81., 251-253. p. 16 Barcza, 1891. 5-7. p.; Edvi, 1896. 249., 307-333. p.; Schustler, 1897. 16-22., 78-88., 124-126. p.; Ripka, 1910. 128-129. p.; Thirring, 1912. 431-433. p.; Barbarits, 1929. 134-136. p.; Joó, 1929. 269-273. p.; Schindler, 1942. 159., 165., 257-261. p.; Boronkai, 1959. 206. p.; Tóth Endréné, 1981.404-406. p.; Vörös, 1990. 34-35. p.; Sáli, 1994. 218-219. p.; Fleisz, 1996. 105-106. p.; Sipos, 1996. 122-123. p.; Egyed, 1997a. 240. p.; Egyed, 1997b. 111-112. p.; Gyáni, 1998b. 19. p.; Sipos, 1998a. 123-134. p.; Sipos, 1998b. 52-54. p.; Gyáni, 2000. 153-154- p.; Dobrossy, 2003. 273-275. p.; Pál, 2003. 439-440. p.; Pilkhoffer, 2004- 71. p.; Kiss, 2005. 42-43. p.; Vonyó, 2005. 179-190. p.; Kaposi, 2006. 122-123. p. 17 Barcza, 1891. 22-24. p.; Bakács - Jeney, 1960. 386-387. p.; Pelling, 1978. 2-3. p.; Simson, 1983. 429. p.; Witzler, 1995. 81. p.; Sipos, 1998a. 114-115. p.; Sipos, 1998b. 51. p. 23
