Melega Miklós: A modern város születése; Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában - Archívum Comitatus Castriferrei 5. (Szombathely, 2012)
GÁZSZOLGÁLTATÁS
A párolgási veszteség meghaladta a gázgyárak átlagos értékeit, mert a szombathelyi csővezeték az átlagosánál szűkebb keresztmetszettel készült, és ennek kompenzálására - a fogyasztók zavartalan ellátása érdekében - a gáznyomást fokozni kellett. A nagyobb hálózati nyomás miatt nőtt az elillanó gáz mennyisége is. A párolgási veszteség az 1880-as években 7% körül állandósult, de a vezeték minőségének romlása miatt egyre emelkedett, s 1890-es évekre elérte a 15%-ot. A gázgyár új igazgatóságának egyik első feladata ezért a csőhálózat kijavítása volt, aminek eredményeként 1906-tól kezdve sikerült 5%-ra lenyomni a veszteség mértékét. Ezután már csak nagy csőtörések következtében fordult elő, hogy az elillanó gáz mennyisége elérte a 8%-ot. A gázfelhasználás szerkezetében rögzült átlagos arányokat a 7. számú ábra tortadiagramja szemlélteti.517 A kor gázfejlesztő technológiájával nagyjából a légszeszgyár egész működése alatt azonos termelési eredményeket tudtak elérni. 1 q kőszénből átlagosan 26-27 m3 légszeszt nyertek ki, ez némileg alatta maradt más hazai gyárak 28-30 m3-es teljesítményének. Mázsánként 63 kg koksz és 5 kg kátrány melléktermék maradt vissza, az országos átlagnak megfelelően.518 A csőhálózat kiterjedése Az 1873-ban létesült hálózat 20 utcát, illetve teret hálózott be, s jórészt a belváros ellátását szolgálta. (6. függelék térkép) A piactér, a Gyöngyös, Forró, és Úri utca, valamint a Belsikátor által határolt központtól nyugatra a Széchenyi István és Templom tér, a Kámoni, Iskola, Kis- és Nagykar, valamint Kereszt utca, északra a Kőszegi és az Új utca, délre - a légszeszgyár irányában - a Hosszú és Óvoda utca, a Batthyány Lajos tér, a Rumi, Torna és Fürdő utca vonalán haladt a vezeték. Évtizedek múltával a belvárost határoló, a gázgyár létesítésekor még ritkán lakott utcák is egyre jobban benépesültek, sőt a település területe is bővült az 1880-as évek közepén, Szentmárton és Óperint csatlakozásával. E városközponttól távolabb eső területek hosszú ideig nem kaptak gázvilágítást.519 A csőhálózat első komolyabb bővítésére a vállalat megalakulása után 10 évvel került sor. Elsőként az akkor még különálló falu, Szentmárton kapott légszeszvilágítást, annak köszönhetően, hogy a vasút közelében feküdt. 1882-ben ugyanis a Déli Vasút megrendelte a társulatnál állomásépületének gázvilágítását, s az ehhez szükséges csöveket a belváros felől a vasútig csak a községet átszelő országút mentén fektethették le. Ennek alkalmával a városvezetés felkérte a gázmüvet, hogy a vezeték vonalán közvilágítási lámpákat is állítsanak fel. A munkálatok ősszel indultak meg, az elkészült szakaszt 1883-ban kapcsolták a hálózatba.520 A város a lámpák üzemeltetésére évi 150 Ft fizetését vállalta magára, kijelentve, hogy „a légszeszvilágitás keresztülvitele a közbiztonság és közlekedés tekin51' VaML SZT Cb. ir. Te. 13. légsz. ir.; VaML Szv. pg. Közig. ir. I. 739/1900., III. 495/1900.; Légszeszvilágitó társulatunk. = VL, 1874. aug. 13. 2. p.; A légszesztársulat. = Vvm., 1889. febr. 24. 9. p.; Légszesz- világitási társulatunk. = Vvm., 1893. febr. 26. 6. p.; Légszesz. = Vvm., 1895. febr. 17. 4. p.; A légszesztársulat közgyűlése. = Vvm., 1900. márc. 1. 2. p.; Bodányi, 1910. 213. p. 518 VaML SZT Cb. ir. Te. 13. légsz. ir.; VaML Szv. pg. Közig. ir. III. 173/1923.; Baumann, 1981. 14. p. 519 VaML Szvt. Tjkv. 26/1873., 96/1873., 201/1873.; VaML Szv. pg. Közig. ir. III. 311/1887., III. 14/1888.; Horváth, 1982. 168. p. 520 VaML SZT Cb. ir. Te. 13. légsz. ir.; VaML Szvk. Kjkv. 104/1882.; VaML Szv. pg. Közig. ir. III. 45/1882.; Az örök sötétségben. = VL, 1873. okt. 19. 2. p.; Légszesz világításunk. = VL, 1882. aug. 10. 2. p.; A vasúti indóházhoz. = VL, 1882. aug. 27. 2. p.; Légszesz-társulatunk. = VL, 1882. szept. 17. 2. p. 176
