Melega Miklós: A modern város születése; Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában - Archívum Comitatus Castriferrei 5. (Szombathely, 2012)
GÁZSZOLGÁLTATÁS
cetéből a városi községnek is érdekében áll.”521 E nagyvonalúság eredményét Szombathely 2 évvel később tapasztalhatta meg, amikor Szentmárton község csatlakozásával egyszeriben egy modern gázvilágítással ellátott utcával gyarapodott. A másik falusias, sötétbe burkolódzó városrész, Operint helyzetét is rendezni kellett, mert főutcáján rendkívül élénk forgalom bonyolódott. A gázlámpák felállítására itt is nagy szükség lett volna, de a gázmüvet semmi sem motiválta a hálózat ilyen irányú kiterjesztésére. A közvilágítás fogyasztása ugyanis önmagában nem képviselt olyan nagyságrendet, hogy az ebből származó bevétel fedezte volna a csőhálózat lefektetésések magas költségeit. A Társulatot nem is kényszeríthette volna a város a vezeték kiépítésére, mert a szerződés 18. §-a értelmében a gázműnek csak akkor kellett vállalnia egy ilyen beruházást, ha a felállítandó közvilágítási lámpák mellett jelentős magánfogyasztás is biztosítva volt.522 523 524 A ritkán lakott városrész szegény polgárai ezt nem garantálhatták, ezért a város - a probléma súlyosságát belátva - 1890-ben magára vállalta a kiépítés 2600 Ft-os költségét, annak dacára, hogy azt is jól tudták, hogy az „O-perinti utczának légszesszel leendő világítása a kőolaj világításnál sokkal többe kerül.”™ A munkálatok 1891 augusztusában kezdődtek, és november 28-án az addig elhanyagolt Operint utcában is felgyúltak a gázlángok. Eközben elkészült a MÁV-mú'hely vezetéke is, a Vasút utca nyomvonalán. Az év folyamán kb. 3000 m hosszúságú vezetéket fektettek led24 1891-ben azonban - az Operint utcai precedens ellenére - a Kálvária utca lakosai hiába fordultak a tanácshoz azzal a kéréssel, hogy náluk is létesüljön gázvilágítás, mert a város egy újabb nagy költségkihatású beruházást nem tudott finanszírozni. Egyedül a városközponthoz tartozó Király utcába, és innen folytatólagosan a Széli Kálmán utca elejére terjesztették ki a vezetéket 1894-1895 folyamán, de a Kálvária és a többi, a belvároson kívül eső, egyre jobban kiépülő utcák lakosainak a jó közvilágítás megteremtésére még éveket kellett várniuk. A nyugati és keleti irányban egyaránt dinamikusan terjeszkedő város két átellenes végén, a növekedés tengelyét képező Kálvária és Széli Kálmán utcákban volt a legnagyobb szükség modern világításra. A város végül 1896-ban szánta el magát cselekvésre, amikor megbízták a „közvilágítást fejlesztő bizottság”-ot, hogy mérje fel a közvilágítás állapotát és határozza meg a fejlesztés szükséges irányait. Az Éhen Gyula polgármester vezetésével munkálkodó bizottság fontos megállapításokat és javaslatokat tett, többek között követendő elvként mondták ki, hogy a gázlámpák a nagy forgalmú utcákban 50 m-nél ne legyenek távolabb egymástól. Az előbbiekben említett két utcában a gázvilágítás kiépítését elodázhatatlannak minősítették. Ennek köszönhetően 1897-ben a Kálvária, Széli Kálmán, valamint az Arvaház, Gyár és Harmat utca mentén is felállították a lámpákat. Az év folyamán 1800 m hosszú vezetéket fektettek le, a gázvilágítással ellátott utcák és terek száma ezzel 29-re nőtt.525 További jelentősebb fejlesztésekre csak a századforduló után került sor. A légszeszvilágítási társulat új tulajdonosai a gyár átvétele után a gyakori csőtörések miatt 521 VaML Szv. pg. Közig. ir. III. 45/1882. 522 VaML Szv. pg. Különgy. vili. ügy. 523 VaMLSzvk. Kjkv. 30/1890. 524 Gázvilágitás Ó-perintben. = Vvm., 1891. aug. 23. 6. p.; A perinti fó'utcza. = Vvm., 1891. nov. 29. 6. p. 525 VaMLSzvk. Kjkv. 106/1891.; VaML Szv. pg. Közig. ir. III. 3/1893.; III. 6/1895.; III. 7/1896.; III. 316/1897., 393/1902., III. 4/1919. 177
