Melega Miklós: A modern város születése; Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában - Archívum Comitatus Castriferrei 5. (Szombathely, 2012)
GÁZSZOLGÁLTATÁS
légszeszvilágítási társulat támogatására. Amikor a gázgyár vezetősége ezt belátta, utolsó esélyként a várossal kötött szerződés pontjaiba kapaszkodva próbálta kiütni a nyeregből vetélytársát. 1872-ben, a szerződés megkötésekor azonban az elektromos világítás még ismeretlen fogalom volt, így erről nem is rendelkezhetett egyetlen bekezdés sem. A társulat ennek ellenére szerette volna elérni, hogy a kizárólagos gázvilágítási jogot biztosító pontot a város tágabb értelemben világítási monopóliumként értelmezze, s ennek alapján diszkriminálja az elektromos társaságot. Ezen igényüknek azonban hiányzott a reális jogi alapja, így bele kellett törődniük, hogy 1896. után a légszesszel el nem látott utcákban már elektromos izzók is szórhatták fényüket.458 Az elektromos világítás egységárai kezdettől fogva jóval alatta maradtak a légszeszgyár azonos fényerejű lángokra vetített díjainak. A település ennek ellenére fenntartotta a költségesebb gázüzemű közvilágítást, s annak felszámolása soha nem került napirendre. Erre a látszólag irracionális viselkedésre a városnak több oka is volt. Egyrészről megkötötte a kezét a gázvilágítási szerződés, amelynek egyoldalú felmondása hosszadalmas és kétes kimenetelű pereskedéshez vezethetett volna. A város ugyanakkor annak idején nagy összegeket fektetett a gázmű létrehozásába, hiszen a közterületen felállított lámpák a település tulajdonában álltak, ráadásul a szerződésben rögzített 50 év leteltével az egész vállalat Szombathely birtokába került majd. Emellett nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy a közgyűlésben bőven akadtak befolyásos, személyükben érintett képviselők, akik anyagilag érdekelt gázgyári részvényesek, sőt vállalati vezetőségi tagok voltak. A közvilágítás esetében a város a gázlámpákhoz azért is ragaszkodott, mert azok kellemesebb és nyugodtabb fényt adtak, mint a korabeli elektromos izzók. E tényezők együttes hatására 1896 után egymás mellett élt a gázüzemű és elektromos közvilágítási rendszer.459 A VEMR mindemellett valóban életerős és veszélyes konkurenciának bizonyult. Ez a tény pár évvel később a két részvénytársaság viszonyában váratlan fordulatot eredményezett, amelyre a későbbiekben térünk ki. A gázvilágítás ellenőrzése A társaság és a város közötti kapcsolattartást a szerződés az ellenőrző bizottság feladatául szabta. A két szerződő fél problémamentes együttműködésének, a személyes kapcsolatokon is nyugvó kölcsönös bizalom légkörének bizonyítékaként a „közvilágítást ellenőrző bizottság” csak a gázgyár működésének megindulása után 15 évvel alakult meg. A bizottság felállításában talán szerepet játszott egy-két panaszos hang is, amely a közvilágítás fényerejét és a vállalat fogyasztókkal szembeni magatartását kritizálta.460 Az ellenőrző bizottságot 1888 májusában hozták létre, dr. Edelmann Sebő, Gaál Ödön, Módly Krizsó és Ungár Zsigmond részvételével, Ehen Gyula elnöklete alatt. (Éhen Gyula polgármesterré választásakor, 1895 után Módly Krizsó vette át tisztét.) A bizottság készítette el a már ismertetett Kivilágítási gáznaptárt, kezdeményezte a lámpák megszámozását és táblákkal való ellátását. Az ő javaslatukra szerezte be a város a lámpák fogyasztást szabályozó regulátorokat. A grémium feladata lett a gázgyári számlák 458 VaMLSzvk. Kjkv. 43/1894., 100/1896., 101/1896.; Bodányi, 1910. 98-99. p. 459 VaML Szv. pg. Közig. ír. III. 81/1898., III. 106/1900., III. 99/1903., III. 21/1904., III. 38/1906., III. 36/1907., III. 31/1911., III. 245/1912. 460 VaML Szv. pg. Különgy. légsz. szerz.; Tanulságok. = VL, 1886. okt. 21. 1. p.; Szerintünk. = VL, 1886. okt. 31.3. p.; Gázvilágitásunkról. = VL, 1887. okt. 23. 3. p.; Légszesz-ügy. = VL, 1888. júl. 1. 3. p. 158
