Melega Miklós: A modern város születése; Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában - Archívum Comitatus Castriferrei 5. (Szombathely, 2012)
GÁZSZOLGÁLTATÁS
adjon, s az „elégésénél sem kellemetlen szagot, sem látható füstöt ne terjesszen.”451 A lámpák felállítását és a kivilágítás rendjét a város szabhatta meg, a lángok fényerejét és fogyasztását műszerekkel ellenőrizhette. A vezetékhálózat fejlesztésére a társaságot csak akkor kötelezheték, ha az új csó'szakaszok mentén minden 50 lábnyi távolságon a város akkora fogyasztást tudott garantálni, amely legalább két egész éjjeli lámpának felelt meg. Az első' 20 év letelte után a vállalat köteles volt 25%-kal leszállítani az árakat, majd 15 év elteltével újabb 25%-kal. A szolgáltatásban esetlegesen jelentkező' hiányosságokért a vállalatra pénzbírságot róhattak ki. A szerződés záró rendelkezése kimondta, hogy 50 évre letelte után a gázmű összes tartozékával együtt a település tulajdonába megy át a független értékbecsléssel megállapítandó összeg 3/8-áért.4’2 A légszeszvilágítási társulat összességében elég kedvező feltételekkel tudta megkötni szerződését Szombathellyel, mert a városvezetés feladatának érezte a polgárság igényeinek kielégítését, a megfelelő közvilágítás biztosítását, és reálisan felmérte, hogy erre önerőből nem lett volna képes. A megalakuláskor a képviselő-testület részvények jegyzésére is hajlandónak mutatkozott, a „haladó kor igényeinél fogva a légszeszvilágítás keresztül vitele céljából.”453 A szerződő felek jó viszonyát elősegítette a társulat tisztességes piaci magatartása és az a megalakulásakor nyíltan deklarált célkitűzése is, hogy „nem a nyerészkedési szándék vezeti, ... hanem a város haladását kívánja előmozdítani.”454 Erre garanciát jelentett, hogy a vállalat alulról jövő kezdeményezéssel, a polgárok összefogásával alakult meg, s az alapító tagok és részvényesek soraiban nagy számban voltak jelen városi képviselők. Ezen utóbbi tény elméletileg összeférhetetlenségi problémákat vethetett volna fel, de a gyakorlatban ez inkább a város és a vállalat között fennálló baráti viszony, kölcsönös bizalom irányába hatott.455 A világítási monopólium korlátái A szerződés a részvénytársaságnak csak a gázvilágításra adott kizárólagos jogot, így a gázműnek később szembe kellett néznie egy előre nem látható vetélytárs, a villamos világítás megjelenésével, amely az 1895-ben megalakult Vasvármegyei Elektromos Művek Rt. (VEMR) képében testesült meg. A légszeszvilágítási társulat vezetősége kezdetben még bízott abban, hogy az alakulófélben levő VEMR-rel „oly egyezségre léphet a melyben a saját érdeke, valamint a várományos városi közönség érdeke minden tekintetben megfelelő kielégítést nyer”,456 annál is inkább, mivel kiváltságokkal körülbástyázott monopóliumuk birtokában nem tartották elképzelhetőnek, hogy „egy ily nagy beruházást igénylő válalat létesitessék, a nélkül, hogy abba társulatunk be ne vonassék; mert ma már társulatunk azon helyzetben van, hogy egy esetleg létesítendő Concurrent válalatttak komoly versenyt csinálhat.”457 A gázgyár vezetősége azonban alaposan elszámította magát, mert a tőkeerős külföldi pénzcsoportoknak a VEMR létrehozásához nem volt szüksége a 451 VaML Szv. pg. Különgy. légsz. szerz. 452 Uo. 453 VaML Szvk. Kjkv. 26/1872. 454 Tanulságok. = VL, 1886. okt. 21. 1. p. 455 VaML Szv. pg. Közig. ír. III. 3/1893.; VaML SZT Cb. ír. Te. 13. légsz. ir. 1898. febr. 20-ai és márc. 6-ai közgy. 456 VaML SZT Cb. ír. Te. 13. légsz. ir. 1895. febr. 17-ei közgy. 457 Uo. 157
