Melega Miklós: A modern város születése; Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában - Archívum Comitatus Castriferrei 5. (Szombathely, 2012)
VÁROSNÖVEKEDÉS, UTCANYITÁSOK ÉS VÁROSRENDEZÉSI TÖREKVÉSEK
gyakorlatnak megfelelően az utcák szélességével egyeztek meg.) Konkrét számításokkal mutatta ki, hogy a tanács által kifogásolt utcaszélességek valójában bőségesen elegendőek a forgalmi igények kielégítésére, ezért bővítésük nem indokolt. Lechner Lajos szakvéleményére, és fejlett európai városok tapasztalataira hivatkozva meghaladottnak minősítette a minél szélesebb utcák kialakítását abszolutizáló hagyományos szemléletet. Táblázatos összehasonlításban bizonyította, hogy az angol és porosz törvényeknek, illetve a német és osztrák városok gyakorlatának megfelelő méretezéseket alkalmazott, amelyek megegyeztek a korszakban abszolút szaktekintélynek számító Reinhard Baumeister által kidolgozott szabványokkal is. A Szépítő Bizottság által képviselt, az utcavonalak futásában az egyenes vonalakat abszolutizáló hagyományos szemléletet Tuczentaller modern felfogásban, a bécsi példára utalva utasította el: „Sehol sem történt és nem is kí- vántatott az utzákat a végtelenig egyenes vonalakban vezetni, sőt a bécsi Ringnék ollyan hosszú egyenes vonalszakaszai sincsenek, mint a VI. számú utcának.”313 A meglevő adottságokra, a telkek határvonalának szabálytalan futására, és a belvárosi ingatlanárak drágaságára hivatkozva a kiszélesítést indokolatlanul nehéz és költséges feladatnak minősítette, ezért szükségességét megkérdőjelezte. A vasút felé vezető sugárút közepén kijelölt 2000 m2- es tér 6000 m2-re bővítését ugyancsak indokolatlannak tartotta. Felhívta a figyelmet, hogy ez a tér - ellentétben a déli városrész központjában állóval - piaci funkciót nem hordoz, de sétatérnek sem alkalmas a nagy átmenő kocsiforgalom miatt, és a közelben létesülő park hordozza majd a rekreációs funkciót. A két nagy forgalmú út találkozási pontjában elhelyezkedő tér létrehozását pusztán forgalmi és esztétikai okokkal magyarázta. Indoklásában kifejtette, hogy saroktelkek lemetszésével kialakított oktogon „főleg mint forgalmi tér vétetett megfontolás alá, és figyelembe veendő volt, hogy e helyen egy 18 m és egy 20 m széles utza keresztezi egymást, ... és döntött azon kívánságnak is hozzá járulása, hogy a monoton hatást a hosszú egyenes úton egy nyugponttal, egy kellemes czélponttal megszakítani érdekes lehet.”314 315 A budapesti Andrássy út mintájából átültetett oktogonforma alkalmazása városképi szempontból mai szemmel is szerencsés döntésnek bizonyult, de a saroktelkek kiszögelléseinek levágása közlekedési érdekeket is szolgált. A lovaskocsik számára ugyanis a forgalmas kereszteződésben így tágasabb tér állt rendelkezésre, s a járművek kanyarodáskor nem kényszerültek meredeken, derékszögben fordulni, hanem kisebb irányváltással, nagyobb íven haladhattak. Az oktogonforma nyújtotta tér emellett lehetőséget teremtett a körforgalmi rend kialakítására is, amely a tervező szándékai szerint a forgalom gyors átvezetését, és az átkelő gyalogosok biztonságát egyaránt szolgálta.313 Az Érdekeltség képviselői igyekeztek megfelelni a város elvárásainak, de Tuczentaller szakvéleményének birtokában, és különösen a tetemes kisajátítási költségekre való tekintettel a Szépítő Bizottság által előírt nagyságrendű utcaszélesítések megvalósítására nem tudtak garanciát vállalni. Mindössze arra tettek ígéretet, hogy a belvárosból a vasút felé nyitandó sugárút Kőszegi utcai bekötését 13 m-re, a későbbi Király utca szélességét 15 m-re növelik. A város világosan érzékelte az adott szituációban fennálló cselekvési korlátáit, hogy hathatós kényszerítő eszközök nincsenek kezében. A döntéshozók belátták, 313 VaML SZUT ir. Tuczentaller Lajos jel. 314 Uo. 315 Uo. 119
