Előadások Vas megye történetéről V. - Archívum Comitatus Castriferrei 4. (Szombathely, 2010)
LEGENDÁK ÉS TÉVHITEK, VALÓTLANSÁGOK ÉS MELLÉFOGÁSOK VAS MEGYE 1–20. SZÁZADI TÖRTÉNETÉBEN - Bariska István: Steinamangertől a „kőszegi” Szent Mártonig. Adalékok Szombathely német nevéhez és Szent Márton szerepéhez Kőszeg 1532. évi ostromában
kereskedő se szállítsa el, és ne is akarja elszállítani áruját a városból semmilyen más vásárra, sem mezei vásárra, sem az aigeni (felhévízi) vásárra, de amit az említett két vásárra felbontottak és leraktak, azt adják el itt, amit pedig nem tudnak eladni, azt Győr felé vigyék tovább.”11 Anélkül, hogy foglalkoznánk a szövegrész egészével, emeljük ki abból a kritikus részt: „weder auf den anger Jarmarckt, Nach auf des Aigen Jarmärckt”. Eltekintve a fordítás pontatlanságától, a német és a magyar szöveg sem említi az „Anger” szót vásárként, még kevésbé vásárhelyként. Csupán arról van szó, hogy Budán az idegen kereskedőket árulerakásra kötelezték. Ez azt jelentette, hogy sem a falakon kívüli - „auf den anger Jarmarckt’’, azaz „mezei vásárra" -, sem pedig a felhévizi vásárra nem vihetik tovább a Budára szánt árukat. Személy szerint azt javasoltuk volna a fordítónak, hogy e részt a követezőképpen fordítsa: „sem a gyöpön lévő vásárra, sem az aigeni (felhévizi) vásárra” ne szállítsák tovább az idegenek az áruikat. Ez a fordítási hiba könnyen vihette tévútra a kutatót. Tóth Endre maga is érezte a bizonytalanságot, amikor helyesen azt állította, hogy „... az Anger (vásárhely) jelentés még fennállhatna, ha a német nyelvben ez általános lenne."u Valóban, a németben nem volt általános, de nem volt az a budai jog szövegében sem. Tóth hozzátette még azt is, hogy az „...ófelnémetben (és a bajorban) nem hordoz ilyen jelentést".14 Az általános hiba, hogy a német nyelvtörténet korszakait összekeverik, sőt nyelvjárási elemek mellé rendelik. Így érthetetlen módon történeti és szinkron nyelvi jelenségek halmozódnak egymásra, és kerülnek egymással ok-okozati viszonyba. Ugyanakkor az is világos a szövegből, hogy az „Anger” alkalmas volt vásárok tartására is, bár nem vásárhely volt, hanem gyöp, amelyen többek között sokadalmakat tartottak. Ha egyes idegen kereskedők nem tartottak volna ott árusítást, a budai jogkönyvnek nem kellett volna tőle eltiltani őket. Érdemes ezért az „Anger” sző értelmezését röviden összefoglalni mindenekelőtt azért, mert ez a kifejezés határozza meg a „Stein” jelentését. Ez pedig egyértelműen egyes számban áll az „auf dem” vagy „an dem” = „am” helyhatározós szerkezetben. Olyanban, amely akár „mellett”, vagy ,,-nál”, ,,-nél” jelentéssel is fordítható. Tóth hivatkozik arra, hogy az „Anger” „... a körülötte fekvő földektől elkülönített (füves) területet ...”15 jelöli. Megemlítette, hogy Carolus Clusiusra szerint ez az a terület, ahová az osztrákok „... a marhákat és libákat szokták kiterelni legelni.”11’ Ez azonban nemcsak osztrák, hanem magyar falurendi szokásnak is számított. Amit németül „Anger”-nek neveznek, az a magyarban azonos volt a „gyöp”-pel. Ugyanakkor nemcsak a falvak, hanem az állattenyésztésben érdekelt mezővárosok és városok is ismerték a „gyöpön tartás”-t, a „gyöpre terelés”^. A már említett budai példa mellett az „Anger” előfordult Sopronban és Kőszegen is. A településtörténet ezért meg is különbözteti az Anger-típusú, azaz gyöp-típusú településeket. A falvaknál például a kiöblösödő belső tér volt az, ahol a legelésre terelendő jószágot gyűjtötték össze. A városok esetében a falakon kívül helyezkedtek el e terüle12 11 14 11 16 Buda város jogkönyve. Közread. Blazovich László, Schmidt József. 2. köt. Szeged, 2001. 536. p. Tóth, 1998. 128. p. Uo. Uo. Uo. 325
