Előadások Vas megye történetéről V. - Archívum Comitatus Castriferrei 4. (Szombathely, 2010)
LEGENDÁK ÉS TÉVHITEK, VALÓTLANSÁGOK ÉS MELLÉFOGÁSOK VAS MEGYE 1–20. SZÁZADI TÖRTÉNETÉBEN - Bariska István: Steinamangertől a „kőszegi” Szent Mártonig. Adalékok Szombathely német nevéhez és Szent Márton szerepéhez Kőszeg 1532. évi ostromában
tek, ahová a marhákat, libákat terelték, mint ahogy Clusius is jelezte. Minden, a Tóth Endre által a jegyzetben felsorolt osztrák példa ezt erősíti.17 Az „Anger” szóra a hozzánk legközelebb álló bajor nyelvjárások számos jelentést sorolnak fel. Ezek vagy gyöpre (gyepre), legelőre, folyómenti gyepre, állattartó térre, falu rétjére, szántóra vagy pedig kerített rétre, disznólegelőre, akasztófarétre, határra, várrétjére, templomrétjére stb. vonatkoznak. Függetlenül, hogy ez belső vagy külső Anger (gyöp), faluhoz, városhoz, várhoz, egyházhoz vagy bíróhoz tartozó, lényegét illetően határozott agrárfunkciója vagy különös - például egyházi, törvénykezési - feladata volt.18 19 Nem zárta ki az alkalmi sokadalmakat - tánc, vásár stb. - sem, csakúgy, mint a budai jogkönyv. Az előbbiek nyomán nyilvánvaló, hogy Szombathelyen is azt a térséget, városhoz tartozó teret kell keressük, amely az „Anger” funkciójának megfelel, de egyben pozícionálható egy „kő”-vel, illetőleg egy vele kapcsolatban álló, valamely kőből lévő objektummal. Amikor 1532. augusztus 5-én a török előőrsök megérkeztek Kőszeg alá, akkor a Magyarvárosban lévő gyöpön egy határkőnél állították fel a sátraikat: „Aber darnach am Freytag früh sein Im Feld beym Stain Hör hutten auffgeschlagen ...”.19 A német szöveg nem „Anger”-nek nevezi a kőszegi gyöpöt, ám a határkő jelentése egyértelműen kivehető a szövegből. Nos, ez az elképzelés munkál abban a rekonstrukcióban is, amely Szombathelyre is vonatkoztatható. Ha nem is kínál kifogástalan megoldást, de közelebb visz ahhoz, hogy a „Stein am Anger” határozós szerkezetből megértsük a „Steinamanger” nevet. Horváth Tibor Antal a középkori Szombathely topográfiai vázlatában idéz egy 16. századi peranyagból. Ebben szó esik arról az 1360. június 12-ei beiktatásról, amelyben a zalavári konvent Káldy Imrét iktatja be bányaföldi birtokába Kálmán győri püspökkel szemben.20 Az oklevélben olvasható azt a határjárás, amely ellenőrizhető adatokat tartalmaz a város területére. A határjárás érintette természetesen a Szent Márton kőkútja melletti füzest, Kisszőlőst, Hermánt, Bányaföldét, áthaladt a Gyöngyös patakon azzal az úttal szemben, amely Kisszőlősről Szombathelyre vezetett. A szöveg itt a következőképpen folytatódik: „... északra fordul a Gyöngyös utcai kőkút irányában, onnan ugyancsak észak felé halad egy nagy árokig, majd azon át Szombathely város Kőszeg felé néző kertjei alatt keletre fordulva elérkezik egy nagy kőhöz, mely a vépi úttal szemben fekszik, és melyet Bálványkőnek hívnak, ezen az úton átmenvén egy bozóton át elérkezik egy nagy kőhöz, melyet a nép Sírkőnek nevez, és itt végződik Bányaföld határa ... ”.21 Ilyen és hasonló adatokat keresünk. Köveket, kőből épített objektumokat, amelyeket mindenki számon tartott, emellett fix topográfiai pontot jelentettek, és olyan helyen álltak, amelyek megfeleltek az „Anger” tartalmi kritériumainak. Elegendő ugyanis, ha 17 Tóth, 1998.270. p. 18 Wörterbuch der baierischen Mundarten in Österreich. Hrsg. Eberhard Kranzmayer. Bd. 1. Wien-Graz- Köln, 1970. 237-240. p. 19 Kőszeg ostromának emlékezete. Vál., szerk., a bev. és a jegyz. írta Bariska István. [Bp.J, 1982. (továbbiakban: Bariska, 1982.) 42. p. (Bibliotheca Historical Pangratz Swankier, Kőszeg város jegyzőjének leírása a város ostromáról. 20 Horváth Tibor Antal: A középkori Szombathely topográfiája. = VSZ, 1958. 1. sz. (továbbiakban: Horváth, 1958.) 26. p. 21 Horváth, 1958. 31. p. Itt a Magyar Országos Levéltárban őrzött Békássy családi levéltárában fennmaradt oklevél latin szövegét is közli a szerző: . .ad quenadem lapidemmagnum wolgo Balwankew appellatum”, „ad quendam lapidem magnum wulgaliter Zyrkew nomiruitum .. 326
