Előadások Vas megye történetéről V. - Archívum Comitatus Castriferrei 4. (Szombathely, 2010)
LEGENDÁK ÉS TÉVHITEK, VALÓTLANSÁGOK ÉS MELLÉFOGÁSOK VAS MEGYE 1–20. SZÁZADI TÖRTÉNETÉBEN - Bariska István: Steinamangertől a „kőszegi” Szent Mártonig. Adalékok Szombathely német nevéhez és Szent Márton szerepéhez Kőszeg 1532. évi ostromában
Ugyanakkor fontos hozzátenni, hogy a „Stein am Anger” kifejezés „Kövek a pusztaságban”-nak való fordítása tartalmilag sem helyes. Nemcsak azért nem, mert helytelen az egyes számban álló „Stein” szó többes számú fordítása, hanem, mint látni fogjuk, az „Anger” szónak „puszta” jelentése nincsen. A Házi Jenő Sopron város történetéről készített forráskiadványban Szombathely neve érthető módon „Steinamanger”-ként jelenik meg. Ugyanakkor megjegyzendő, hogy a Kőszeg és Szombathely közötti levélváltás során utóbbi mindig latin nyelven írt Kőszegre, ahonnan viszont németnyelvű válaszok érkeztek. A szombathelyi leveleket „Sabaria”-ban írták, a szabad királyi város azonban Steinamangerre küldte a válaszokat. Ennek magyarázata, hogy Kőszegnek 1648-ig német ajkú, ráadásul osztrák vagy német földről származó jegyzői voltak, és ez esetekben szétvált az írásbeliség és a szóbeliség névhasználata. Erre jó példa az, hogy amikor 1451-ben összeállt a pártatlan bíróság intézménye, akkor az annak munkájában résztvevő Csepreg, önmaga nevének magyar változatát német ortográfiával írta le: „Schepreg”.8 Hasonlóképpen járt el Sárvár egyik városrészével, amelyet „Zyget”-nek, azaz Szigetnek nevezett. E levélben Sopron Odenburg, Kőszeg Güns, Rohonc Rechnitz, Szombathely pedig Steinamanger néven szerepel.9 E vegyes német-magyar használatot aló. századra kiszorította a német, így a Güns, Tschapring, Rechnitz és Steinamanger néven leveleztek egymással a bírósági szervezetben maradt tagok.10 Mindegyikük átvette tehát azt a városi kancelláriai gyakorlatot, amelyet az azokban felülreprezentált németség követett. Tóth Endre helynév értelmezésébe igen sok megfontolandó gondolat van. Ilyen például a ma Szombathely részét képező Kámon falu szláv eredetű, kő jelentése. Ezt további elemzést igényel, ám az bizonyos hogy az „Anger” szó „vásártér”-ként, „vásárhely”- ként való értelmezése súlyos hiba. A hibát azonban nem ő, hanem azok követték el, akik a Buda jogkönyv egy passzusára hivatkozva a szövegrészt így fordították. Minthogy ez Tóth Endre fejtegetésének fontos elemét képezte, és a hibás fordítást át is vette, ezt érdemes gyökerestül kiirtani, nehogy legendává váljék. Buda város jogkönyvét Mollay Károly adta ki 1959-ben. Ebben a 427. számú fejezet németül a következő: „Welche Jar margkte dy fremdem kaufmann sullen verkaufen. Item auch das keyn gäst oder kaufman schal nach mag seyn kaufmanschacz auß der stat auff keinen Jarmargkt furen weder auf den anger Jarmarckt Nach auf des Aigen Jarmärckt, Sunder was auff dy itz genanten czwen Jar marckt auf gepunden wirt vnnd nider gelegt, daß sehol gancz verkaufft werdenn vnnd was da selbst nicht verkauft wirt, das schal man wider ken rab furenn.’’11 Gyanús volt tehát az „Anger” szó vásárhelyként való értelmezése, és ez a fenti középfelnémet szövegből ki is derül. Legutóbb a Szegedi Középkorász Műhely adta ki Buda város jogkönyvének magyar szövegét, és a következőképpen fordították az fent idézett szöveget: „Mely vásárokon árusítsanak az idegen kereskedők. Egyetlen vendég vagy 8 Házi Jenő: Sopron szabad királyi város története. 1. rész. 3. köt. Oklevelek és levelek 1430-tól 1452-ig. Sopron, 1924. 345. p. 9 Uo. 10 Baríska István: A Szent Koronáért elzálogosított Nyugat-Magyarország, 1447-1647. Szombathely, 2007. 100-103. p. (Archívum Comitatus Castriferrei; 2.) 11 Das Ofner Stadtrecht. Eine deutschsprachige Rechtssammlung des 15. Jahrhunderts aus Ungarn. Hg. von Karl Mollay. Bp., 1959. 198. p. 324
