Előadások Vas megye történetéről V. - Archívum Comitatus Castriferrei 4. (Szombathely, 2010)
LEGENDÁK ÉS TÉVHITEK, VALÓTLANSÁGOK ÉS MELLÉFOGÁSOK VAS MEGYE 1–20. SZÁZADI TÖRTÉNETÉBEN - Gyáni Gábor: Identitás, emlékezés, lokalitás
nek kulturális emlékezete, hiszen a népi történelmi mondák zömmel az intézményes, tehát az írott mnemotechnikától, annak közvetítésével kerültek be a nép orálisan hagyományozott történelmi tudatvilágába. Ennek a nézetnek mond ellent napjaink szakavatott gyűjtő-kutatója, Magyar Zoltán, kijelenti: miért hisszük vakon, hogy ez csakis és kizárólag egyirányú folyamat volt, azaz csak fentről lefele (gesunkenes Kulturgut) ? Miért nem lehetett volna ez egy olyan állandó mozgásban lévő folyamat, amelyben a kölcsönhatásnak is meghatározó szerepe volt-’ De ha a 20. században már nem is, a 19. században még egészen biztosan."'8 A vitát, ami egy vonatkozásban érintőlegesen még visszatérek, nem kívánom eldönteni. A nemesi történelmi tudatot, ami vitathatatlanul kulturális emlékezeti formák révén hagyományozódik, a historiográfiai és eszmetörténeti elemzések tárják elénk. Klasszikusnak számít e téren a Kézai „Gesta Hungarorum”-áről írt történeti elemzés, amely Szűcs Jenő munkája, és amelyben Kézai krónikáját a rendi nemzetfogalom középkori historizálási törekvéseként értékeli a szerző. Az origónak a hun történethez való ilyetén hozzákapcsolása annak az intellektuális erőfeszítésnek volt Szűcs szerint logikus következménye, amely szerint a „... nemesség a natio »igazi« része, ő »képviseli« a társadalmat - őmaga a natio."'9 A specifikus nemesi történelmi öntudat hagyományozásában fontos szerepet tölt be a genealógia és a családtörténet is. Ne feledkezzünk meg végül a központi hatalom erőfeszítéséből kipattanó történeti mitológiáról sem. Egyik jellegzetes megnyilvánulása a történeti munkákban és ikonográfiái eszközökkel egyaránt széles körben propagált Habsburg birodalmi patriotizmus. Ez a mítosz a Német-Római Császárság 1806-ban történt megszűnése után arra lett volna hivatott, hogy történelmi érvekkel támassza alá a Habsburg-dinasztia vezető szerepét az immár összeszűkült birodalom népei felett.20 Milyen ténybeli forrásai vannak az orális, valamint az írásban terjedő kollektív emlékezetnek? Ez a kérdés elsőként a tudományos történetírás térfoglalásának korai szakaszában, akkor tett szert stratégiai jelentőségre, amikor a racionális megismerés az elsőbbség jogát vindikálta magának a többi kollektív emlékezeti gyakorlattal szemben. Ezt az igényt azzal támasztották alá, hogy a szakszerű történetírás képes egyedül felülemelkedni a partikularitások idő- és térbeli korlátjain, mivel a nemzet „egészére irányozza tekintetét”,21 továbbá kizárólag a szakszerű történetírás nyújta a múlt igaz képét, amikor megrostálja, majd szigorú forráskritikának veti alá az írott, többnyire a levéltárban őrzött forrásokat. A kérdés episztemolögiai vonatkozása ma már kevésbé fontos ahhoz képest, amit az eltérő kollektív emlékezeti gyakorlatok közötti kölcsönhatások, a folytonos cserebere tartogat számunkra, akár még az informálódás tényleges forrásait illetően is. I'1 Magyar Zoltán: Orális tradíciók és népi történelemszemlélet „felülnézetben”. In: Szemerkényi, 2007. 377. p. 1 Szűcs Jent): Társadalomelmélet, politikai teória és történetszemlélet Kézai Gesta Hungarorümában. A nacionalizmus középkori genezisének elméleti alapjai. In: L'ó': Nemzet és történelem. Tanulmányok. Bp., 1974- 511. p. (Társadalomtudományi könyvtár) 20 Szentesi Edit: Birodalmi patriotizmus. Történetszemlélet, történetírás, történeti publicisztika és történeti témák ábrázolása az Osztrák Császárságban 1828-ig. In: Történelem - kép. Szemelvények múlt és művészet kapcsolatából Magyarországon. Kiállítási katalógus. Szerk. Mikó Árpád, Sinkó Katalin. Bp., 2000. 73-91. p. 21 Vő. Gyáni Gábor: Történetírás: a nemzeti emlékezet tudománya? In: Uó": Emlékezés, emlékezet és a történelem elbeszélése. Bp., 2000. 103-113. p. 309
