Előadások Vas megye történetéről V. - Archívum Comitatus Castriferrei 4. (Szombathely, 2010)
LEGENDÁK ÉS TÉVHITEK, VALÓTLANSÁGOK ÉS MELLÉFOGÁSOK VAS MEGYE 1–20. SZÁZADI TÖRTÉNETÉBEN - Gyáni Gábor: Identitás, emlékezés, lokalitás
A folklór, illetve monda jellegű népi történelmi tudattal kapcsolatos viták kapcsán korábban már szóba került a közvetítés, a kölcsönzés és a tudati motívumok vándorlásának a kérdése. Mindez arra a régi keletű vitára megy vissza, amely végig akörül forgott, hogy milyen kapcsolat fűzi egymáshoz a kis- és a nagyhagyományt, a „tanult kultúrát” és a „népi kultúrát”?22 Magam is osztom Peter Burke véleményét, miszerint noha számtalan tárgyi bizonyíték szól a süllyedéselmélet igaza mellett, az elképzelés önmagában „nem elég árnyalt és túl mechanikus”,2’ hiszen a „ ... valóságban... az átvett formák, témák és eszmék módosulásokon és változásokon mentek keresztül. Felülről mindez félreértelmezésnek, illetve torzításnak látszik, alulról viszont olyan folyamatnak, amelyben azok a sajátos szükségletekhez igazodtak. ... Az érzékelés és a gondolkodás hagyományos formái olyan szűrőt képeznek, amelyen nem minden új dolog juthat át. ”24 Ennél sarkosabban fogalmaz a „szóhagyományban éló' népi történeti emlékek” neves hazai kutatója, Dobos Ilona: „Az iskolai történelmet nem csak azért nem tudják [a parasztok], mert nemigen volt alkalmuk megtanulni, hanem azért sem, mert a maguk alkotta mondák, a szemléletes, érdekes képsorok sokkal mélyebb benyomást tettek rájuk, és így az emlékezetükben több évtizedig megmaradtak.”2j Majd arra a következtetésre jut, hogy: „A parasztság a múltból azt fogadja el, amit pszichikai okokból hinni akar."26 Ez a lelki igény azonban nemcsak a parasztokra jellemző szerinte. A középkori krónika-irodalom, valamint a modern kori népi- és tömegkultúra közötti szoros összefonódást jól példázza Anonymus „Gesta Hungarorum”-ja, amely főként a 19. század során nagy példányszámban forgalomba kerülő kalendárium-irodalom jóvoltából egy időre a népi történelmi emlékezet meghatározó, legalábbis jellegzetes forrása lett. Következésképpen Anonymus krónikája mondhatni maga is „kvázi folklór jelleget öltött”. Igaz, a középkori krónika nem a maga egészében, hanem csupán egyes elemeiben élt tovább ezen a módon, midőn korábban már folklorizálódott tudati elemekkel szövődött egybe.,Anonymus - szól Mikos Éva összegző megállapítása - a populáris irodalom alkotásaiban többféle módon is a folklórközvetítő szerepét játssza. Egyrészt közvetíti néhány monda feldolgozását a parasztság felé. Másrészt azonban megtenné kény ítően hat a 19. századi populáris olvasmányok folklorisztikus sajátosságaira is. ... Anonymus gestájának elemei tehát egyfajta speciális folklór-rendszer elemeiként kelnek önálló életre a populáris irodalomban.”27 A kalendáriumok mellett az iskolai tankönyvek, valamint a sajtó is hozzájárult a folklorizálódás folyamatához. A történelmi emlékezet konstruálásának jelzett mechanizmusa a helyi vonatkozású monda- és legendahagyományt is képes persze formálni. A lokális-, és családi emlékezet hagyományanyagának ezt a referenciális sokszínűségét szemléltethetjük a Bárczay család 19. század közepén összeállított narratív genealógiája kapcsán. Az eredetileg „belső használatra” szolgáló családtörténet, amely a 22 A kis- és nagyhagyomány fogalmi megkülönböztetése Redfieldtől származik. Redfield, Robert: Peasant Society and Culture. In: Uő: The Little Community and Peasant Society and Culture. Chicago, 1960. 4L p. (Phoenix books) 2! Burke, Peter: A népi kultúra a kora újkori Európában. Bp., 1991. 80. p. (Metamorphosis históriáé) 24 Uo. 27 Dobos Ilona: Paraszti szájhagyomány, városi szóbeliség. Bp., 1986. (továbbikban: Dobos, 1986.) 122. p. 26 Dobos, 1986. 162. p. 17 Mikos Éva: Anonymus és a folklór, avagy esettanulmány arról, miképpen lett az ismeretlen mester műve mindenkié a 19. században. In: Szemerkényi, 2007. 116-117. p. 310
