Előadások Vas megye történetéről V. - Archívum Comitatus Castriferrei 4. (Szombathely, 2010)
A ZSIDÓSÁG VAS MEGYÉBEN A 14–20. SZÁZADBAN - Bariska István: A zsidóság Kőszeg városában és uradalmában a 14–16. században
BARISKA ISTVÁN A ZSIDÓSÁG KŐSZEG VÁROSÁBAN ÉS URADALMÁBAN A 14-16. SZÁZADBAN A ZSIDÓKÉRDÉS KÖZÉPKORI ÉRTELMEZÉSÉHEZ A kőszegi zsidóság története tulajdonképpen jól feltárt história. Harsányi László tevékenységének köszönhetően 1974-ben ugyanis napvilágot látott a nyugat-magyarországi, és azon belül a kőszegi a zsidóság monográfiája.1 Ugyanakkor tény, hogy a Scheiber Sándor, a judaisztika professzora a Magyar-zsidó oklevéltár és más forráskiadványok publikálásában játszott szerepével jelentős érdemeket szerzett a magyarországi zsidó hitközségek történetének feltárásban; ráadásul egy olyan korszakban, az 1960-as és az 1970-es években, amikor e tevékenységét nem nézték igazán jó szemmel. A kőszegi zsidók történetével foglalkozó első forráskiadvány az 1960-as évek végén látott napvilágot, amikor Sopron város levéltárosa, Házi Jenő publikálta ezzel összefüggő kisebb dolgozatát.2 Többek között e kiadványok szolgáltak alapul Harsányi László monográfiájának, amelyeket azonban átfogó kutatásokkal egészített ki. E kötet azért fontos, mert a szerző számos, a zsidóságra vonatkozó szétszórt forrást vont be a vizsgálódásba, továbbá azért, mert a kőszegi zsidók történetét az egykori egész Nyugat-Magyarország szövetébe illesztette bele. Jóllehet Kőszeg városa és a kőszegi uradalom 14- és 19. század közötti története még nagyon hiányos mind társadalomtörténeti, mind pedig közjogi szempontból, ám az úgynevezett nyugat-magyarországi „hét község” - Boldogasszony (ma: Frauenkirchen, Ausztria), Kabold (ma: Kobersdorf, Ausztria), Kismarton (ma: Eisenstadt, Ausztria), Köpcsény (ma: Kittsee, Ausztria), Lakompak (ma: Lackenbach, Ausztria), Nagymarton (ma: Mattersburg, Ausztria), Sopronkeresztűr (ma: Deutschkreutz, Ausztria) - monográfiája sokban hozzájárult az egész nyugat-magyarországi térség zsidósága történetének megértéséhez. Ismeretes, hogy a nyugati országok befolyására a magyar (ország) i uralkodóházak zsidóellenes jogfelfogása egyre inkább radikalizálódott, és ez érvényesült a partikuláris jogban, többek között a városok és polgárok magánjogában is. A zsidóság első elszigetelődése a 13. században a pápaság, az egyház fellépése nyomán történt meg, míg a második I. Anjou Lajos idején következett be a 14- század második felében. E folyamatnak azért volt jelentősége, mert az úgynevezett zsidókérdés új interpretációjában rejlő lehetőséget a magyar városok már az első izolációs szakaszban felismerték. Ennek pedig az lett a következménye, hogy a városok a zsidókra vonatkozó korlátozásokat beépítették a városkönyvekbe és a városi statútumokba. Hangsúlyozandó, hogy mindez a 14. században, a magyarországi polgárság megszületésének időszakában következett be. 1 Harsányi László: A kőszegi zsidók. Bp., 1974- (továbbiakban: Harsányi, 1974.) 259 p. (A magyarországi zsidó hitközségek monográfiái; 6.) 2 Házi Jenő: Kőszeg város viszonya a zsidókhoz 1740-ig. = Vasi Szemle (továbbiakban: VSZ), 1970. 1. sz. (továbbiakban: Házi, 1970.) 126-131. p. 15
